Szociális fóbiások! Van köztetek, akiknek sikerült megvalósítani azt, hogy egyedül tudjon élni?

Én erről álmodoztam sokáig, évekig, most külföldön melózok, de a kívülállóság érzése, van amikor elviselhetetlen

Muszáj olyan melót találni amit élvezel, másrészt, a depresszió annyira erős lesz, hogy kinyírod magad

Nekem lett volna rá lehetőségem, sajnos elhalasztottam. Webadminisztrációs munka, otthonról végezhető, még laptopot és telefont is kaptam volna. Igaz, hogy itt a munka jelentős részébe emberekkel kellett volna telefonálni, de nálam ez még beleférne.

Próbálj lehetőségeket keresni, szerintem ki lehet alakítani ilyen életet.

Szia! Nem feltétlen fogok a kérdésre válaszolni, így nyugodtan ítélt nem hasznosnak a válaszomat. Én is fóbiás vagyok, igaz nem szoc a fő, de azzal is rendelkezem valamilyen szinten, így átérzem a helyzetet. Szerintem nem jó, ha amitől félsz, elmenekülsz előle, mert egy idő után egyre mélyebbre fogsz a fóbiában süllyedni, ha nem nézel vele napi szinten szembe. Nem garantált sajnos, hogy ettől elmúlik majd, minden nap ugyanolyan nehéz lesz, de ha nem csinálod, akkor viszont tuti, hogy rosszabb lesz.

Én amikor olyan volt, folyamatosan kerültem a fóbiás helyzeteket (persze, mert az adott helyzetben úgy volt nekem könnyebb), és egy idő után már minden mástól is féltem, az utcára sem mertem kimenni.

#3-as és #6-os vagyok

Igazuk van az előttem szólóknak, elsőnek próbáld legyőzni a fóbiád. Akkor még csak az ugrott be, hogy nekem majdnem összejött és eszembe se jutott a jobb megoldást javasolni.