Mi bajom lehet? 16/L

Két éve kezdődött kb, amikor étkezési zavar alakult ki nálam, ezzel azóta is küzdök, de ha az evéssel nincsenek is épp gondok, mindig ott van bennem egy nagyon erős önutálat.

Van barátom, aki imád, családom, akikkel többé-kevésbé jól kijövök (anyámmal bonyolult kicsit a viszonyom, de szeretjük egymást), barátaim (bár sokszor úgy érzem, nem hozzájuk tartozom, hanem egy másik társasághoz, akik viszont nem fogadnak be annyira), akikre számíthatok, egészséges vagyok és vékony (BMI-m alapján, nem látom magam annak), meg állítólag szép is. Az átlagom 4.5-4.6, mások szerint jó, de nekem nem elég.

Folyton másokhoz hasonlítom magam, butának, csúnyának, kövérnek és idegesítőnek, unalmasnak érzem magam, miközben őket tökéletesnek, vagy ahhoz közelinek.

Akármi rossz történik az életemben, magamat okolom érte, nem próbálkoztam eléggé, nem gondoltam át eléggé, úgy érzem, sosem vagyok elég jó. Még ha mások elvárásait túl is teljesítettem, olyan, mintha nem csináltam volna semmit.

Majdnem minden hozzám közel álló személyt jobban szeretek, mint ők engem, és inkább hagyom magam kihasználni, mint hogy egyedül legyek. Úgy érzem, biztos nem érdemlem meg a szeretetüket.

Egyszóval bármennyire magas teljesítményt is nyújtok az élet minden fontos terén, olyan érzés, mintha mindenki jobban csinálná nálam, és egy utolsó vesztes alak lennék.

Ha mérges vagyok, mindig magamon vezetem le, nem eszek, ököllel a falba vágok, de volt már, hogy vagdostam is magam, mert, mint már mondtam, magamat okolom minden engem ért negativitásért.

Emiatt nagyon sokszor van rossz kedvem, van, hogy fizikailag is rosszul érzem magam, alapból nagyon társasági ember vagyok, de az utóbbi időben annyival rosszabb lett, hogy szívesebben vagyok egyedül, mert szégyellem mások előtt, amilyen vagyok.

Mit tegyek? Mi bajom lehet?

Nem szerezném, hogy így teljen a fiatalkorom, de nem tudom, hogy törjek ki ebből, legtöbbször úgy érzem, nem érdemlem meg a gyógyulást sem.