Mit tehetek az alábbi esetben? Tényleg normális a reakcióm és csak időt kell adnom magamnak?

Kb. 1 évig jártam pszichológushoz. Ez idő alatt voltak kihagyások.

Egy hónapja jelezte, hogy már a terápia vége felé járunk, mert a megállapodásban lefektetett célokat elértük.

Amíg tudtam, hogy rendszeresen mennem kell terápiára magabiztosabbnak éreztem magam, és jobban is boldogultam a hétköznapokban is.

Egy hete voltam nála utoljára, lezárva a terápiát.

Miután kijöttem tőle, majdnem elsírtam magam: úgy éreztem, hogy egyedül maradtam, és nincs meg az a fix pont (rendszeres találkozás), ami addig biztonságot adott.

Megírtam neki azt, hogy mióta tudom, hogy nem kell terápiára járnom, nincs meg az a fix pont, így elveszettnek érzem magam, nincs az a biztonságérzetem.

Azt a választ kaptam a pszichológustól, hogy ez normális reakció. Adjak időt magamnak, hogy ismét teljesen egyedül (terápia nélkül, fix találkozások nélkül) küzdjek meg a hétköznapokban.