Miért szeretem azt az érzést hogy a mentősök vagy az orvosok lefognak hogy beadják a nyugtatót hogy lenyugodjak?

Próbáld tudatosítani, hogy figyelemre és törődésre és fizikai kontaktusra vágysz és próbáld úgy alakítani az életedet, napjaidat, hogy ezt meg is kapd. Ha végképp nem megy, menj be a pszichiátriára, mondd azt, hogy ki akarod nyírni magad, akkor felvesznek az osztályra, amikor meg már bent vagy, kezdjél el raplizni, és akkor majd lefognak és adnak nyugtatót.

Egy pszichiáter vagy agyműködéssel foglalkozó biológus talán tudna rá választ adni. Én annyit tudok, hogy a kisgyermekekkel foglalkozó pszichológusok ismerik azt a jelenséget, hogy az újszülött csecsemőkre kifejezetten nyugtatólag hat, ha egészen szorosan bepólyázzák őket (hogy szinte mozdulni se tudjanak), szinte úgy, mint ahogy a régi egyiptomiak a múmiákat begöngyölték. Ez összefügghet talán a korábbi magzati léttel, amikor a magzat alig tud mozogni a szűk anyaméhben szorosan összekuporodott állapotban. Viszont láttam egy amerikai filmet, amely dramatizált formában játékfilmként feldolgozta annak az amerikai nőnek az életét (sajnos most nem tudom felidézni a nevét és a film címét sem), akit autistaként diagnosztizáltak és nagyon nehezen derült ki, hogy emellett kifejezetten tehetséges és állattenyésztési/vágóhídi technológiában nagyon nagyot alkotott az állatok viselkedésének megfigyelése terén. Na, Ő volt olyan, hogy őt kifejezetten megnyugtatta, ha szorosan bezárta magát valamilyen doboz-szerű szerkezetbe.