Hogyan nyíljak meg a pszichológusnak?

Én amikor jártam pszichológushoz, mindig abban a tudatban beszéltem vele, hogy a magam érdekében vagyok ott, és ha nem nyílok meg neki a lehető legjobban, ha nem vagyok hozzá annyira őszinte, amennyire csak van rá mód, akkor azzal értelmetlenül pazarlom mindkettőnk idejét. Így aztán maximálisan őszinte és szókimondó voltam mindig, és mindent elmondtam, ami felmerült bennem, akár a beszélgetéseink alatt.

Ha neked ilyen érzéseid vannak, ne kertelj, fogalmazd meg, vállald fel. Fontos, hogy tudja, mi zajlik benned, mivel csak úgy lesz képes segíteni neked a kezelések során.

én nem is akartam megnyílni, háziorvos elküldött pszichiáterhez, de kb. kiröhögtem,

az én problémáimról, érzéseimről kell beszélnem az még oké,

de a házastársamhoz, gyerekekhez és úgy egyébként a családhoz semmi köze, az ő kérésére sem fogok róluk olyan dolgokat elmondani amihez semmi köze, hogy a gyerek hogy tanul vagy hogy házastárs milyen az ágyban, anyukámék mivel töltjük az időt ha találkozunk, ehhez semmi köze, nevetségesnek találtam ezt az állandó faggatózást és iszonyatosan zavart hogy belemászna az életem legmélyebb bugyraiba, de a dilibogyót azt tudja irkálni de valós, segítő javaslatai meg nem voltak csak kérdései ...

3 alkalom után besokalltam és nem mentem többet, rendeltem egy könyvet stresszkelésről, gyakorlatok is voltak benne és pár hónap után jobban is lettem ...

ha elmegyek és utasítások vannak hogy ezt vagy azt csináljam, gyakoroljam simán benne lettem volna, de attól hogy egy idegen turkáljon az életemben és megmondja hogy az amit a párom, gyerekem vagy apukám csinál az nekem jó vagy nem, had döntsem már el én, én élek benne ebben az egészben, tudom jól!

Lényeg hogy tökéletesen megvagyok, összeszedtem magam, évek teltek el és többet segített az önképzés mint az az okostóni