Hogyan lépjek túl egy hobbin/függőségen, ami már nem okoz örömet? (Hosszú)

23/F.

Kb. 6-7 éves korom óta játszok videójátékokkal. Ezekkel nőttem fel, és kb. 16-17 éves koromig elég komoly függő voltam (napi 16-18 órákat is játszottam, amikor megtehettem (és általában nem foglalkoztam semmi mással, hogy megtehessem)).

Ezzel nőttem fel, és ezért úgy gondolom, hogy a személyiségem komoly részévé vált. Viszont 16-17 éves korom óta egyre inkább elvesztettem az örömet/érdeklődést a játékok iránt, lényegében kialakult egy a már drogokból ismert "tolerancia"; már egyetlen játék sem szórakoztat, sokkal inkább teher, amit úgy érzem, hogy csinálnom KELL, mert semmi más nincs, amit csinálhatnék.

Egy kényszerré alakult át, amivel csak elpocsékolom az időmet, majd bosszankodok hogy már megint nem csináltam semmit a szabadidőmben. Egyfajta "időhúzás", "ráérünk arra még" pótcselekvés, menekülési út. Nem tudok jobb magyar szót, talán az angol "procrastination", nem a szótári jelentéseiben, hanem a szó köznapi használatában fejezi ki legjobban, hogy mire gondolok. Halogatás, késleltetés, hezitálás, figyelemelterelés...

Ez olyannyira felfokozódott, hogy szinte már szenvedésként élem meg, mintha ennek a nyamvadt gép előtti széknek a rabja lennék; jelenleg is minden időmet a gép előtt töltöm, de most már még csak nem is játékkal, hanem mindenféle egyéb marhasággal (kapcsolattartás, random információ gyűjtés, hasznos és kevésbé hasznos videók bámulása, stb.), és még a játékkal kapcsolatban is csak "hezitálok", miközben az idő elszalad mellettem, és semmit nem csinálok.

Hogyan lépjek túl valamin, ami ennyire a részemmé vált, de már csak kényelmetlenség és ártalom?