Miért nem "fogom fel" a mai napig a halálát?

Nekem édesanyám 21 évvel ezelőtt halt meg, itthon, én is láttam őt halottan, rákos volt.

Én még kb 10 évvel ezelőtt is szinte mindig ugyanazt álmodtam minden éjjel, két félét:

Egyik verzió: hazajövök, anyám szobájának ajtaja nyitva, az urnája (nem temetőben van, hanem itthon) nyitva van, rohanok le és lent ül a nappaliban és mondja, hogy most már nem hal meg.

Másik verzió: áll anyám a kapuban, csenget, hogy engedjük be, bejön, mondja, hogy tévedés volt, csak halottnak hitték.

És ez nekem kb 15 éven át kísértett. Fél-egy évig nem is, hanem utána, de aztán intenzíven, majd az utolsó időszakban ritkult, de most, 21 évvel később is sokszor álmodom vele, hogy nem halt meg, hogy csak "próbahalál" volt, de a következőből már nem jön haza, mert az végleges lesz.

Szóval elkeseríteni nem akarlak, de a gyászmunka lehet nagyon hosszadalmas. Évtizdes nagyságrendű is. Ez teljesen normális ott, ahol jó és közeli volt a kapcsolat az elhunyt hozzátartozóval.