Van egy barátom, akiről kiderült hogy vagdosni szokta magát. Tudnátok tanácsot adni?

Ez egy segély kiáltás.

Jó, ha tudsz vele őszintén beszélni. Még jobb, ha meg tudod hallgatni és vissza tudod neki mondani, hogy mit mondott, hogy lássa, oda figyelsz rá. Ha ezt érti, hogy figyelsz rá, akkor jöhet egy másik nézőpont felvetése. Nem erőltetve, de lehetőségként találva. Ne te dönts, csak segítsd más szemmel is látni a hekyzetet és lehetőségeket feltárni.

A stressz kezelésre vannak módszerek. Egyik legjobb az aktív mozgás. Ha el tudtok együtt menni gyúrni (ha még nem tudjátok hogyan, az elején 4-5 alkalommal személyi edzővel), vagy valamit sportolni, az segít felszabadulni rengeteg stressztől és oxitocint is felszabadít.

Ki lehet próbálni a légző gyakorlatokat. A meditációt. A kibeszélést. Az érzelmi- és gondolati-napló írását. Az időmenedzsmentet. A probléma megoldási módszereket (Ishikawa, Brianstorming, 8D, 5why, 5why+2how).

Ezek mind csökkenthetik a stresszt.

Ám, lehet segítséget kérni profiktól is. Erre van a pszichológia. https://www.gyakorikerdesek.hu/szorakozas__zene__9598358-sze..

Ha ezek a szavak nem ismerősek, vagy járj utána, vagy érdeklődj.

Ha beszélsz vele erről, kezeld bizalmasan.

És ne ítélkezz, hanem aktív meghallgatással kezeld.

#3

Nem mindig

Én is csinálom, és nem lelki zsarolásként. Hanem ilyenkor nem a lelki fájdalmamra koncentrálok hanem a vágás helyére, fájdalmára.

Én sem beszélek erről senkivel. Mert nem szeretnék. Ez a saját kis titkom marad. És a barátodból sem tudod ezeket kiszedni. Hogy miért teszi.

Azt javaslom, hogy ne a vagdosásról beszélj, hanem arról, ami azt kiváltja. Minél inkább oldódik benne a feszültség, annál ritkábban fog a pengéhez nyúlni.

A vagdosás sajnos hosszútávon maradandó következményekkel is járhat. Én megértem a vagdosást, de perse nem helyeslem. Ne akard lebeszélni róla, mert nem fogod tudni.

Én is vagdosom magam,már 8 éve.Járok szakemberhez az elejétől kezdve!

Én akkor csinálom,mikor szorongok,a múltam miatt rossz lelkiállapotba kerülök.Old a feszültségemen.Illetve én elég nagy önutálatban vagyok.Valahogy a sok negatív érzésemet ilyenkor úgy érzem magam ellen kell fordítsam.Vagy például,mikor az jut eszemve,hogy felakasztom magam,akkor inkább megvágom magam.Szeretem látni ahogy folyik a vérem,szeretem az érzést,hogy én döntök,hogy tovább vágok e és meghalok,vagy bekötöm a sebem és élek tovább.

De én nem vagyok normális....

Nem egy ismerősöm van (mind fiú) akik vagdosták magukat.

Ebből már 2-en 20+ évesek, kinőtték ezt a korszakot, és épkézláb ember lett belőlük. Róluk már csak utólag tudtam meg, hogy évekkel ezelőtt ilyeneket csináltak. Így is nehezen beszéltek róla, és szégyellik, hogy megtették.

Viszont volt egy srác akit 15-16 évesen ismertem meg. Kiöntötte nekem a lelkét, mesélt a borzalmas gyerekkoráról. Nem tudtam vele mit kezdeni. Nem tudtam neki segíteni, pedig szerettem volna. Képet is küldött róla, és mesélte, hogy vágja az ereit. Nyilván mondogattam neki, hogy hagyja abba, mert rossz úton jár, de ezekre az emberekre nehezebb hatni, mint gondolnád. Elküldték pszichológushoz, de abszolút nem érdekelte, és nem is akart menni. Később megszakadt a kapcsolatunk, ez idő alatt átesett a depresszión, gyógyszeres kezeléseken, drogokon. Most 18 éves, már nem vágja magát, de abszolút nem stabil a gyerek. Amikor újra találkoztam vele, durva volt látni a karját, hogy az egész tele van fehér csíkokkal. Egyrészt magamat hibáztattam, hogy nem tettem semmit. De mit tehettem volna, azon kívül, hogy mellette vagyok és támogatom (mármint nem a vagdosásban)? Erre a válasz az, hogy semmit. Az ember csakis kizárólag saját magákat tudja meggyógyítani. A pszichológus vagy egy barát csak eszköz hozzá. Ameddig ő nem akarja a változást, addig nem is fog történni semmi.

A te dolgod annyi, hogy légy mellette, és hallgasd meg, ha van valami, de ne erőltesd, mert csak jobban magába fog zárkózni. Próbálj más témákkal közelebb kerülni hozzá. és idővel meg fog nyílni.

Utolsó vagyok, most látom csak, hogy mikori a kérdés XDDD

Feleslegesen fárasztottam az agyam, hogy leírjam ezt a sokmindent éjjel 2-kor. Na nem baj. Hátha még valaki más is rátalál, akinek hasznos lehet...