"Nosztalgiamánia", minden jobb volt?
Miért van az, hogy tudom, hogy objektíven jobb életem van, sokkal többet tudok, sokkal előrébb, sokkal érettebb vagy életben, stb. mint pl gimnáziumban, vagy akár 7-8 éves gyerekként ... Mégis ilyen szomorú, "bárcsak visszamehetnék" érzésem van, ha a gimnáziumi helyeken járok, és régi emlékekre gondolok? Vagy például ha régi képeket látok, ahol 6 éves vagyok, és még teljesen máshogy nézett ki a kert, stb?
Miért van az, hogy a 1,5 éve véget ért 3 éves kapcsolatom után most 2 hónapja vagyok egyben ... és mégis ha olyan helyeken járok, vagy eszembe jut, akkor teljesen jónak képzelem el a múltat vele, és kb. olyan gondolatok is vannak a fejemben, hogy ha tehetném inkább vele lennék ... miközben objektíven tudom, hogy annak már vége, elég sok probléma is volt vele, ... és legrosszabb esetben is minimum olyan jó a jelenlegi illető, mint az ex, és jelenlegit (is?) szeretem?
Sokszor olyan érzésem van, mintha egyszerre élnék a múltban és a jövőben, a jelen helyett.
Nem tudom, hogy hova tegyem ezeket az érzéseket. Jogosak, és ezek szerint cselekedjek? vagy probáljam leszarni őket? Vagy van valami módszer arra, hogy ne így gondolkodjak?
válasza:Szerintem nem érzed magad jól a bőrődben.
Objektiven lehet hogy jobb de érzelmileg nem.
Nem ott vagy ahol elképzelted magad, vagy ahol a lelked jól érzi magát, nem találtad meg a helyed.
Illetve van egy kor amikor tényleg előjön a régen jobb volt érzés, de ez állitólag egy normális állapot amikor az agy már nem fogadja be az új dolgokat.
( nem a tanulásra gondolok, hanem trendek,pl zene, divat, politikai nézet, új környezet stb )
válasza:Ezen sokat filóztam. Az ezo, spiri, életguru, megmondó és társai kórusban üvöltik a fülünkbe:
"Engedd el a múltat! Ne ragadj a múltban!"
Mindezt olyan aurotiter attitűddel, hogy szégyellje magát az, aki ellen mer szegülni, mert nem hajtotta végre a rászabott "feladatot".
Aztán vannak a menthetetlenül nosztalgiázók, akik valóban így vannak, hogy szinte minden szar, ami a jelen és minden jó, ami a múlt.
Körbenéztem a fejemben és magamnak szépen kisarkítottam a témát:
AKKOR VÁGYOM VISSZA A MÚLTBA, AMIKOR AZ VALÓBAN JOBB VOLT, MINT A JELEN.
Legalábbis én.
Saját példáim: zárkózott család gyermekeként beilkeszkedési problémáim voltak alsótagozatban és tipikusan az a "mindenki énrám száll, engem piszkál" életem volt akkor.
Tehát az általános iskolás koromba vágyjon vissza a radai rosseb.
Középsuli, csajozási problémák, közösségi értetlenkedések, hatalmi drámás tanárok, leckefetisiszta szülők.
Vágyjon rá a radai rosseb.
Fiatal felnőttként siker, cég, még gyönyörű Porschém is volt, szép barátnőm/élettársam stb.
Amikor ma, szingliként és lecsúszott lúzerként visszagondolok azokra az időkre, amikor mind érzelmileg, mind anyagilag rendben voltam, akkor nosztalgiát, visszavágyást érzek.
Szóval nálam ez ilyen egyszerű. Afféle tárgyilagos nosztalgiázó vagyok. Arra vágyom csak vissza, amikor tényleg jobban éreztem magamat a bőrömben. A szenvedéseket nem szépíti meg az idő.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!