Lehetséges, hogy nárcisztikus "személyiségzavaros" vagyok? És az baj? :D
Olvasgattam, és rájöttem, hogy a leírása teljesen igaz rám. Valójában egészen remek embernek érzem magam, ha valami éppen nem is megy tökéletesen, akkor is elhitetem magammal (és akár másokkal is), hogy mégis. A kritikát egyáltalán nem bírom, a legártalmatlanabb ésvagy -segítőkészebb megjegyzéseken is kiakadok, megsértődök és elönt az ideg. Az emberek nagy része szánalmas szerintem. Nem igazán tudok(/akarok) szeretni, a kapcsolataim felszínesek, és csak addig tartanak amíg a hasznomra válnak. Nem is hiányzik egy bensőséges kapcsolat, nyálasnak és túl érzelgősnek érzem. Az emberek általában bájosnak és aranyosnak gondolnak, aztán egy idő után mindig megmutatkozik a "szörnyeteg" énem, de tulajdonképpen sokakat ez sem zavar, nem mondhatnám, hogy egyedül lennék. Mindig is vonzott a csillogás, hírnevet akarok, hogy mindenki engem csodáljon. Nem vagyok empatikus; a céljaim eléréséhez bármire képes vagyok (és ez azért elég pozitív szerintem) és nagyon megvisel, ha valami mégsem sikerül.
Ez nem mindig volt így, kezeltek depresszióval is, akkor ilyen hülye beszűkült mártír voltam, nem is értem hogy lehettem ilyen hülye.
Igazából nem hiszek a személyiségzavarokban, azt is tudom, hogy 18 év alatt nem diagnosztizálják (15 vagyok). Ha az is lenne, az sem érdekelne túlzottan, szimplán kíváncsi vagyok. :D
válasza:Ne haragudj, de tudod mi a te bajod? Hát kérlek szépen az, hogy egy 15 éves kis gyökér vagy! Azt hiszed, hogy te már mindent tudsz a világról, és kiforrott személyiséged van? Kezeltek depresszióval? Röhög a vakbelem! Húú de drámai életed lehetett...:D
TE olyat ki mersz jelenteni, hogy NEM HISZEL a személyiségzavarokban? Mit képzelsz? Csak így, kis s*gg 15 éves fejjel véleményt nyilvánítasz a kutatók (akik már letettek valamit az asztalra, nem úgy, mint te) sok éves munkájáról?!
Lássuk csak... céljaid elérése... Hú de komoly céljaid lehetnek!:D
Mind1. Csak egy szokásos kis köcsög, mindenttudokavilágrólfelnőttnekképzelemmagam tini vagy. Majd kinövöd jó esetben.
Igen, nem hiszek, mert azért, mert valami társadalmilag nem elfogadott, még nem feltétlenül kóros. :D
Céljaim közé tartozik például, hogy a hozzád hasonló tuskókat felidegesítsem, és lááám... Sikerült! :P
válasza: válasza: válasza: válasza:ez is illik rád esetleg? mert az írásodban vannak nyomai. ha több pontjával egyetértesz, akkor minél előbb menj pszichiáterhez (nem pszichológushoz), mert tinédzserkorban még talán tudnak valamit tenni.
ha viszont ezek nem jellemzők rád, akkor nincs olyan nagy gond, csak így nehéz dolgod lesz az életben.
válasza:A leírtak alapján van esélyed erre a kórképre, nem annyira örülnék ennek a helyedben..
A nárcisztikus ember boldogtalan, mivel a nagyságát nem tudja állandó jelleggel fenntartani. Elég komoly sérülés van mögötte. A látszat ellenére nagyon is alacsony az önértékelése, hajlamos a depresszióra. kb 40 évesen szoktak teljesen padlót fogni, amikor szembesülnek sorozatosan az élet, a társadalom elvárásaival. És ráébrednek, hogy egyáltalán nem olyan különlegesek, nem olyan nagyok, mint ahogy addig képzelték magukat.
A személyiségzavar nem hit kérdése:) Ez egy patopszichológiai kategória. A lényege pontosan az, hogy a kliens több szempontból (gondolkodás, érzelemvilág, impulzivitás, emberi kapcsolatok)súlyosan eltér az adott kultúra , normarendszer elvárásaitól. És a lényeg az, hogy ez rengeteg hátrányt és sokszor szenvedést okoz neki a mindennapi életében.
Sajnos a mai világ a személyiségzavaroknak kedvez, nagyon nagyon sok embernek keserítve meg az életét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!