Azt hiszem, nemsokára megölöm magam?
Kiegészíthetném, de senkit se érdekel.
Nincs értelme a segélykiáltásoknak, mert csak csalódni fogsz, de nem tudtam tovább magamban tartani.
Nagyon közelinek érzem
Minden reggelemet 2 óra szenvedés előzi meg az ágyban szenvedek és nem tudok elmenekülni csak ha elszívok egy jointot. Persze nincs sok hatása, csak szintre hoz ...
Nem tudok enni, mert az első három falat közül valamelyiknél hirtelen elviselhetetlenné válik az étel...
Az egyetlen barátom 3 napig beszél velem, aztán eltűnik hetekre, pedig tudja, hogy mennyire utálom magamat és én minél többet teszek érte, amennyit csak lehet ...
Minden nap egyre nehezebb, pedig még a droghoz se nyúltam egy hete... Szegény anyukám próbálkozik, de semmi esélye nincs rá, hogy segíteni tudjon, mert már bebizonyította párszor, hogy nem érti. Annyira utálom magam, amikor erzekeny pontra tapint és egy pénisz vagyok vele :( :( :(
Nagyon sok embert elvesztettem ez alatt a 21 év alatt
válasza:Próbálok javítani, már egy pár hónapja dolgozok, visszamegyek az egyetemre, de nem látom magam a jövőben sehol sem...
Nem látom, miért érné még sokáig szivatnom magam, de nem akarok senkinek se ártani, soha többet (nagyon sok embernek ártottam) ezért először albérletbe megyek majd, hogy ne beszéljek az egyetlen emberrel, aki visszatart, édesanyámmal, talán ha úgy tudja meg, hogy már nem beszélünk hónapok óta, könnyebb lesz neki. Addig tudok maroklőfegyver tartási engedélyt is szerezni...
Félek a fájdalomtól, ezért kell majd a pisztoly, és nem is szoktam magamat bántani fizikailag, mert logikátlan... De olyan, mintha egy nagy program futna az agyamban, ami minden információt feldolgoz és átalakít, affelé a végeredmény felé dolgozva, hogy nem éri meg élni...
Én ennek a hatását szenvedem minden nap és úgy érzem, nagyon közel lehet, hogy befejezze a munkáját...
Lassan 3 éve nem volt olyan nap, hogy nem jutott volna eszembe az öngyilkosság
válasza: válasza: válasza: válasza:Tök off, de mi a pcsáért pontoz le valaki azért, mert azt írtam, hogy érdekel a kérdező? Logikus:)))
Szerintem tarts még ki. Nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy azt mondd, hogy tönkrement az életed javíthatatlanul. Ez jó dolog, hogy próbálsz változni, visszamész a suliba meg minden. Anyukádnak akkoris ugyanúgy borzasztóan fog fájni, ha három hónapig nem veszel róla tudomást. Magát fogja okolni, hogy nem keresett téged eléggé, hogy nem volt melletted. És amúgyis basszus, meghal a gyereke, a körülmény tökmindegy, szerintem ebbe minden szülő lelkileg belepusztul. Ha egy kicsit is fontos neked ő, akkor már csak miatta se teszed meg. De amúgymeg leginkább MAGAD miatt nem kellene. Mert még rengeteg szép dolog állhat előtted. És te elindultál már a változás útján, dolgozol, sulizol, ez mind nagyon jó. A dolgok nem pikk pakk alakulnak át, az öngyilkos gondolatok nem egyből szűnnek meg. És folyamatosan dolgozni kell azon, hogy jobban legyél. A szocializálódás szerintem nagyon fontos, mert alapból sokat segít, ha az ember nem érzi magát magányosnak, ha tud beszélni valakinek a problémáiról és nem magában örlődik.
Szóval nem, semmiképp se kéne megölnöd magad. MINDENRE VAN MEGOLDÁS, ÉRTED? Amíg egészséges vagy, addig mindenre van. Neked nehezebb utat osztott a sors, de tudod, a magasabb hegyeken mindig szebb a kilátás. Rengeteg előnyt tudsz kovácsolni a jelenlegi küzdelmedből, és idős korodban iszonyú hálás leszel magadnak, hogy azt a csodálatos életet, amit leéltél, végül nem vetted el magadtól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!