Visszaeső depressziósok, van valami megoldás?

Hát, akkor miben hiszel? Angyalterápiában?

A pszichológusban nem hinni kell, hanem szépen elmenni hozzá és hagyni, hogy segítsen.

Szia!

Depresszióból valójában csak te magad tudod magadat kiszedni, és te vagy képes önmagad meggyógyítani. Ha vannak olyan dolgok amin nem változtathatsz, akkor arra talán az a megoldás, hogy elfogadod, de megpróbálsz egy alternatívát megtalálni. Volt nekem is egy krízis időszak: Egy nagy álmomat nem válthattam valóra, és van olyan időszak, amikor eszembe jut és kissé depressziós leszek. Nekem az segít, hogy bár lemondtam az álmomról, de van helyette más, ami reményt ad, és még elérhető is. Ha nehezen is, de megvalósul. Talán ez neked is segíthet

Nézd, a depressziónál (de amúgy a testi betegségeknél is) gyakori a hullámzás. Fontos, hogy ha jobban leszel, akkor nem biztos, hogy "leküzdötted", lehet, hogy csak jött egy könnyebb időszak a küzdelmedtől függetlenül. Így viszont persze, hogy visszatér, nincs min csodálkozni. A hullámzás ilyen.

Másrészt a depresszió, mikor benne vagy, egy ördögi kör: rosszul érzed magad, és emiatt még rosszabbul érzed magad. Ha ezt sikerül megtörni, az az első eredmény. De ezután egész életedben résen kell lenned és mindig időben közbe kell lépned, mert valószínűleg hajlamod van rá, hogy újra beleess az ördögi körbe.

Azt, hogy hogyan lehet közbelépni, a pszichológia tudománya kutatja, szóval erről mást nem tudok mondani, ha hiszel benne, ha nem. Amit csinálni lehet, az kb. annyi, hogy ha valami elviselhetetlennek, borzasztónak tűnik, ki nem állhatod, akkor átgondolod, hogy az adott dolog valójában csak rossz, kellemetlen, zavar téged stb., de azért elviselhető és ki fogod bírni. Az is segít, ha naplót vezetsz: mit éreztél, mire jutottál felülvizsgálás után. Ez a kognitív viselkedésterápia alapja, amiről magyarul nem tudom, mennyi infót fogsz találni, de ha tudsz angolul, akkor komplett útmutatókat is találsz hozzá.

Ami nekem itt a nagy gondolat volt, az az, hogy attól még, hogy nem titulálom magamban az adott nem kívánatos dolgot elviselhetetlennek (amivel csak magammal szúrok ki, hiszen kezelhetetlenné teszem a problémát, túlizgulom stb.), még nem kell semlegesnek vagy jónak gondolnom, lehet rossz vagy kellemetlen is (ami még mindig elég indok azért, hogy tegyek ellene, de már nem teszem magam harcképtelenné a túlzott reakcióval). Utólag visszanézve ez triviális, mégis egy alkalmas könyvnek kellett rávilágítania számomra.

Bocsánat, ha nyersen fogalmaztam, elég fáradt vagyok. Nem akartalak megbántani, de most nem tudtam szebben fogalmazni :-) Tarts ki, lehet, hogy sokszor kell nekifutnod, de menni fog.