Nem akarok így tovább élni (? )

A tegnapi napomat épp végighánytam. Fóbiám ettől nincs, de baromira utálok hányni. Egyáltalán nem biztos, hogy fogsz attól, hogy a gyerekben lappang valami. De ez nem olyan fóbia, hogy segít ha már benne vagy. Magyarán borzalmas élmény de nem tart örökké, általában nem halálos.

Ha ez megnyugtat, ha kell akkor kijön....ha félsz ha nem.

És hánytál már, amióta emetofóbiád van? Nekem is az volt, de esküszöm elmúlt attól, hogy párszor hánytam. Tudom, ezt így nehéz elképzelni, meg szörnyű belegondolni, de: hánytam, aztán meg nem is történt semmi... Közben sem történt semmi, utána sem... Jó, előtte szörnyű volt, mikor éreztem, hogy be fog következni, amitől rettegek évek óta. Persze ez is olyan volt, mint bármi, amitől évekig rettegtem. Na de aztán megtörtént, hipp-hopp, aztán azon kaptam magam, hogy túlvagyok rajta (elkerülhetetlen volt...), és tulajdonképpen nem is történt semmi... Nem volt apokalipszis, nem haltam meg, csak szimplán szar volt... de ennyi... Ezt persze nagyon nehéz elképzelni, szóval valószínű nem segít rajtad, hogy ezt leírtam, illetve lehet, hogy a te szorongásod sokkal erősebb. Nem tudsz rokonokat áthívni, akit segítenek nektek?, amíg a férjed haza nem ér?

Az utóbbit azért nem javaslom. Az más mint amikor spontán jön. Azzal lehet rosszabbat tennél mert aki nem gyakori hányós annak nem feltétlenül siketül és könnyen csak kínlódás lenne a vége. A legjobb ha nem foglalkozol vele. Ha kell úgyis bekövetkezik, ha nem akkor meg minek egy rossz élményt begyűjteni