Ti mit gondoltok erről?

Depressziós vagyok, és szociális fóbiám is van. Úgy érzem, semmi értéke az életemnek. Selejtes vagyok, egy roncs, mindenkinek csak teher. Tudom, hogy a környezetem is így gondolja, csak nem mondják. Ha rákérdezek, úgyis azt mondják, hogy nem így van. De valahogy úgy érzem már egy jó ideje, hogy nem őszinték. Mást érzek, valahogy tudom, hogy mást gondolnak. Ez olyan megérzés féle. Szóval selejtes vagyok és ennyi. Leszázalékoltak mert nem tudok rendes munkahelyen dolgozni, csak rehabos munkahelyen részidőben. De egyenlőre még nem találtam munkát sajnos. Így teljesen függök anyagilag másoktól. Ezért is érzem, hogy egyre nagyobb teher vagyok. Pedig én igyekszem mindent megtenni, segíteni amiben tudok. Mindent megcsinálok amit lehet. Mégis úgy érzem hogy selejtes teher vagyok másoknak. Hát ennyi lett volna. Köszönöm ha végig olvastad!