Ti éreztétek úgy hogy már születésetektől fogva van hiba veletek?

Nem pont születéstől fogva, de ha az első évben nem megfelelő az anya-gyerek viszony (vagy bármi egyéb miatt szenvednie kell az újszülöttnek, pl. sokat beteg), akkor pl. már ettől kezdve hibásak lesznek a személyiség alapjai, kialakulhat olyan „elsődleges bűntudat”, amit szinte képtelenség helyrehozni.

Az 1. éven túli időszak is okozhat olyan, még mindig eléggé alapvető személyiségfejlődési zavart, amit az ember úgy fog megélni, hogy „mióta az eszemet tudom, ilyen vagyok”. Persze nem csak az anya lehet a hibás, de ilyen fajta kisebbségi komplexusnál valamelyik szülő/gondozó szinte garantáltan felelős érte, bár talán ő sem érti, hogy miért. Nagyon könnyű pl. olyan elvárásokba hajszolni a kisgyereket, aminek még nem tud megfelelni (pl. „szépen viselkedni” 1-3 évesen, miközben amúgy a szülő érzelmi gondjai miatt viselkedik „rosszul”), és ennek meg is lesz a következménye. Az ember utólag mindenesetre képtelen hitelesen megítélni, hogy tehettek-e róla a szülei. Minimum 4-5 éves korig minden kisgyereknek az a legnormálisabb, amiben ő él, és így is fog emlékezni rá, pontosabban nem fog emlékezni rá. Ahhoz borzasztóan rossz szülők kellenek, hogy az ember a kisgyerekkorára is rosszként „emlékezzen”.

Egyébként most léptél be abba a korba, ahol a legjobb esélyed van az ilyesmit kijavítani. Persze terapeauta sem hátrány hozzá.

Ennyire korán nem , de 12 éves korom után igen.

Mondjuk az előtte levő dolgokra nem is emlékszem nagyon.

36 évesen egy roncs vagyok pedig nem így kellett volna történnie mert ennél sokkal több volt bennem. De csak szerintem mert a szüleim mindig mondtak hogy semmire nem vagyok jó , semmire nem viszem. És hat igazuk is lett.

Most már mindegy. Ezt a kis időt már kibíróm a másoktól kapott utalattal és le nézéssel ! 🤪🤪🤪🤪

Igen.

26/F

Vagyis N. Illetve...