Ti is felnéznétek valahol egy ilyen emberre?

Adott egy kedves, értelmes, jóképű huszonéves srác.

Széles az ismertségi köre, de ezek legtöbbje felszínes.

Sajnos agyvérzéssel született, ami a fehérállományát érintette, és mindig is szégyellte az ebből fakadó hátrányokat - a bal keze és a bal lába ujjai nehezebben mozognak, gerincferdülése is van, valamint az iskolai szocializációjával is mindig gondok voltak.

Sohasem volt igazi baráti köre, de 1-2 bizalmas barátja azért van.

Nagyon szelíd, emberséges, habár ezen fentebbi okok miatt érthetően zárkózottabb típus.

Segít is, ha tud, de ezt legtöbbször kihasználják, ha pedig neki lenne gondja, az már nem feltétlen érdekli viszont ezeket az embereket.

A biciklizés, mint sport azért megy neki, és szereti is, súlyzózik is otthon, tehát ezek a mozgási maradványtünetek közel sem annyira súlyosak nála, de szerencsétlenségére éppen elegek ahhoz, hogy férfi szakmát (szinte) esélye ne legyen elsajátítani.

Sajnos súlyosan szorongó alkat: 17 évesen gimnazistaként már jelentkezett nála az első pánikroham, egyetemről elküldték és munkája sincsen már majd' 3 hónapja.

2x volt pszichotikus szintű idegösszeomlása is, melyet közvetlenül az egyetemmel és a magánélettel kapcsolatos nehézségek elégtelen kezelése válthatott ki nála.

Szerencséjére a családja mellette áll, rendezettek az anyagi körülmények, de ez az állapot őket is megviseli.

Fel szeretne épülni gyógyszerek és újabb idegösszeomlások nélkül ebből a tarthatatlan lelki állapotból.

Kventiaxot szed, este 600 mg-ot.

Itt gyakorin is már őszintébben beszélt a problémáiról.

Valahol nagyon tisztelem, hogy még így is van humora, kitalál szóvicceket és igyekszik egész jól disszimulálni - tetteni, hogy nem súlyos beteg.

Hogyan segíthetnék neki?

Nagyon aggódom érte.