Ha igaz a Gyakoris felfogás, hogy minden gond megoldható, akkor mit csinálok még mindig rosszul és mit csinál rosszul nagyjából az összes ismerősöm?

Mit tegyek még máshogyan?

Ma például hazafelé gyalogoltam valamennyit, itthon nyelvet tanultam, programozást gyakoroltam, minimálisat, de futottam is és időben le fogok feküdni. Közben a nap folyamán szervezgettem egy (sportos) baráti találkozót. Nemrég túráztam egy ismerősömmel.

Igyekszem foglalkozni a hobbijaimmal, bár ezen a téren nagyon erős kompromisszumokra van szükség. Igyekszem sportolni, bár itt is kell a kompromisszum és az adott lehetőségek elfogadása/kihasználása.

Nem vagyok egy nagy társasági ember, nekem sok egyedüllét kell, de mégis igyekszem nem hanyagolni a körülöttem levőket.

Rengeteget tanulok.

Mégis egy roncs vagyok lelkileg és idegileg.

Apám beleszól az életembe és lehúz.

Reményem semmi.

Nem vagyok teljesen egészséges.

Nem túl jó a fizetésem, alig bírok félretenni, a munkahelyem nem rossz, de nem is álommunkahely és fejlődési lehetőség is alig van.

Egyedül vagyok.

Lassan minden csak álom.