PTSD-m van és gyakran annyira szorongok, hogy rosszul leszek tőle. Le is merít ez az állapot így mindig fáradt/álmos vagyok. Mit csináljak, hogy elmúljon?

Nézz utána a pszichoanalízisnek. Annyi a lényege Freud elméletének, h a trauma, amit a felszínre hozol a tudattalanból, azt be tudod magadba integrálni és nem tör fel démonként. Ennek kismillió módja lehet az lsd (orvos jelenlétében, szabályozott körülményekben!!!) vagy más tudatmódosítók használatától kezdve...

Vagy valami ilyesmi, én nem értek annyira hozzá.

Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton "Apu azért iszik, mert te sírsz" rendezvénysorozatának felvételei közül is rengeteg van, ami ilyesmi témákról szól, azokat is meglesheted, youtubeon sok fent van.

Sok szerencsét hozzá és jobbulást!

Amúgy hogy érted, hogy csak rontottak a helyzeten a pszichológus, pszichiáter?

Írhatnál egy kicsit, hogy mi váltja ki, persze csak ha nem baj.

Hello!

Nos, az lsdt csak azért írtam, mert az megcseréli a tudattalant és a tudatos részt az elmédben (kb. mintha álmodnál)

Bár én magam sosem próbáltam, mert elég veszélyes, elvileg bent ragadhat az ember a tripben, ami azt jelenti, hogy skizofrén leszel.

Amúgy nem csak az lsd létezik, azért mondtam, hogy nézz meg pár apu részt ami ilyesmiről szól, majd keresek is konkrétan.

Pl. ayahuasca meg peyote asszem aminek ilyemi hatása van, ahhoz konkrétan lehet találni olyan embert, aki megcsinálja a "szertartást", nem is annyira illegálisak tudtommal.

Amiket felhoztak, azok olyanok, amiken azt hiszed, hogy túlléptél, de közben csak elfojtottad azokat az emlékeket. Szóval el lehet felejteni valamit kétféleképpen, ahogy te csináltad eddig, az, ami miatt most feltörnek durvábban. Nem a te hibád, hogy lefojtottad, mert mindenki automatikusan azt csinálja, inkább az a baj, hogy megtörténtek ezek veled, de ezen csak úgy tudsz teljesen túllépni, ha feldolgozod őket.

Puzsérnak ezzel kapcsolatban volt egy hasonlata. Van a pincében (tudattalanban) egy hulla (trauma, rossz emlék). Amikor PTSDd vagy hasonló van, a hulla szaga szivárog fel a pincéből. Ha lefojtod (pl. az egó trénerek erre játszanak) akkor az olyan, mintha csak kiöntötted volna betonnal a pincét. Persze, a szag megszűnt, de ez csak felületi kezelés. Lemenni a pincébe es kitakarítani a hullát sokkal embert próbálóbb feladat, de hosszabb távon megéri, mert megmarad a pincéd.

Tudom, hogy nekem könnyű mondani, nekem nincs különösebben ilyem problémám, valóban nem tudom átérezni. Azt viszont át tudom, hogy gyűlölöd a pszichológusokat, ilyesmit. Idegennek én sem tudok beszélni ilyesmiről. A pszichiáternek meg rászoksz a gyógyszerére, azaz egy problémát megold, közben csinál egy másikat.

Én mindig a közeli ismerőseimnek, akik biztos, hogy nem ítélnek majd el, és nem is sajnálkoznak rajtam mondom el a kisebb traumáimat. Nagyon nagy megkönnyebbülés volt, mikor először ki tudtam mondani még a legközelebbi barátaim előtt is, hogy engem kevésszer ugyan, de megvertek gyerekkoromban a szüleim, és amúgy emiatt nem bízok az emberekben, utálom az idegenekkel a fizikai kontaktust, és egy csomó dologra rájöttem, és eszembe jutott csomó minden, amit azt hittem, már rég elfelejtettem, és nem volt semmi jelentősége. Ez volt kb 1 - 1,5 éve, azóta is előfordul pár hetente egyszer, hogy sírok elalvás előtt a múlton kívüli különösebb ok nélkül (előtte 17 évig mondjuk nem sírtam csak mondjuk 3 évente egyszer), de legalább mostmár látom a céljaimat, és tudom, hogy jó úton vagyok, látom a kiutat, stb. Tudom ezek közhelyek, de mégis, igazak.

És amúgy jól teszed, hogy nem szoksz rá semmilyen drogra, az csak helyettesíteni a boldogság érzését, nem adná azt meg igazi valójában a gyökereivel együtt. Én is nagyon vigyázok ezzel. Kicsit félreérthetően írtam, nem ezt akartam elérni, csak egy lehetséges megoldást akartam felvázolni.