Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Voltatok már ebben a helyzetben?

Voltatok már ebben a helyzetben?

Figyelt kérdés

Hol is kezdjem? Mindig is későn érő típus voltam, és mindig is tettem a szabályokra. Esélyem sincs máshogy gondolkodni így neveltek. Csak most veszem észre ahogy öregszem, hogy valami nem stimmel velem. Mások már túl vannak az egyetemen, sőt van aki házas és gyereke is van. És még alig múlt 26. Én meg az egyetemen elhasaltam, párkapcsolatok terén csak a kudarc és megalázás. Igyekszem magamért tenni de se pénzem se időm. Emelet csak azt érzem, hogy valami erő állandóan visszatart, hogy neked ezt nem lehet, te nem boldogulhatsz. Fogcsikorgatva nézem mások boldog életét. Míg nekem csak a magány, a megaláztatás jut osztályrészül.


Valaki más is szenved vagy szenvedett így?



2019. jún. 2. 19:11
 1/2 anonim ***** válasza:
100%

Leszögezem, nem vagyok szakember, csak a saját véleményem tudom megírni, viszont a leírásod alapján érzek magammal némi párhuzamot.


Elsőként azt mondanám, hogy sosincs olyan h "esélyem sincsen másképp viselkedni". Mindig van, csak barominagy akaraterő és következetesség kell hozzá. Nekem is van egy nagy hibám ("minden úgy jó ahogy én megcsinálom") és nem tudtam ezen még változtatni, de nem is könyveltem el, hogy ezen nem lehet, mert én ilyen vagyok, és amúgyis ilyennek neveltek.


Összességében azt gondolom, hogy te azért árzel vágyat arra, hogy legyen neekd is egyetemed, gyereked, boldog kapcsolatod, mert MÁSNAK is van.

Szerintem ez a legrosszabb út. 3 éve én is kényszeresen mentem neki egy kapcsolatnak, "legyen már valakim" 1 év után ki is siklott, talán pont ezen görcsösség miatt is. Akkor eljártam egy cocachhoz, aki felszínre hozta azt, amit valahol titkon én is éreztem. Hogy azért kerestem más társaságát, hogy nekem is végre legyen valakim, akivel elfoglalom magam, "aki az enyém", és ez nayon rossz út volt.

Sokat mondta hogy találjak valami hobbit, foglaljam le magam, legyen egy saját "életem", amibe majd csatlakozik valaki, és folytatjuk tovább együtt.

Ne azért keressek valakit, hogy értelmet nyerjen az életem.


Azóta találtam egy jó hobbit (túrázás) amiben megtaláltam magam, lefoglal, "alig van szabadidőm" és ezzel együtt jelentősen le is csökkent a párkapcsolat utáni sóvárgásom.

Tavaly tettem egy kísérletet kapcsolatra, ugyan nem volt siekeres, pár hónapig tartott, de mégis jól éltem meg, nem kényszerként, és amikor úgy éreztem, h nem haladunk, tudtam őszintén leülni a csajjal sés megbeszélni, h mit érez én hogy érzek, és hagytuk egymást. Azóta pl. nem volt vágyam arra, hogy keresgéljek.


Szumma: szerintem tedd rendbe az életed, legyél elégedett a saját életeddel, és ne azon sóvárogj, hogy mással mi van, nekik hány gyerekük van és van-e egyetemük.

2019. jún. 2. 19:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 anonim ***** válasza:
Mintha én írtam volna. Sokszor gondolkodok az öngyilkosságon. Gyáva vagyok megtenni, ezért szenvedek.
2019. jún. 2. 19:35
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!