Abortusz előtt állok, nem tudom eldönteni, hogy mit tegyek?

Hatalmas a dilemmám, kérlek írjátok le, ti mit tennétek a helyemben. Október 7.-én lesz egy éves a kisfiam, és újra teherbe estem a páromtól, most 6 hetes terhes vagyok. Hétfőre van időpontom abortuszra, még 5 nap áll előttem, hoy döntsek és még egy találkám is lesz a családvédelmis hölggyel. Nem tudok aludni, iszonyúan vívódom.

Legfőképp a körülményeink és anyagi okok miatt lenne szükséges, hogy ez a pici baba ne szülessen most meg, hiszen édesanyámnál lakunk a párommal és a kisfiammal, félretett pénzünk nagyon kevés van, jelenleg abszolút nem megoldható, hogy külön tudjunk költözni. Saját erőből még biztos, hogy évek kellenének, hogy saját házat tudjunk venni, hitelt nem kapnánk, hiszen a párom vendéglátásban dolgozott nagyon sok évet, ahol hol van bejelentés, hol nincs.... én egyetemre jártam, utána csak másfél évig dolgoztam, de épp munkanélkülin voltam, mikor kiderült, hogy terhes vagyok a fiammal, így GYED-et nem is kapok... Tehát összességében mindenünk megvan, nélkülöznünk semmiben nem kell (hála édesanyám segítségének, hiszen nem kér rezsit, eltartja a lovamat is) de félretenni nem tudunk annyit, hogy azonnal külön tudjunk menni.

Viszont a kisfiamnak mindenki a csodájára jár, hogy milyen gyönyörűen fejlődik, milyen szép és okos baba. A családvédelmis hölgy is azt mondta, mert elvittem a tanácsadásra őt is, hogy biztos nagyon jó helyre születne a picike is, mert látja hogy milyen kiegyensúlyozott baba. És mi is szeretnénk neki testvért, de csak akkor ha már külön élnénk!!! Nagyon kicsi a ház ennyi embernek, megvannak a napi apró feszültségek a generációk között és nem merem anyának elmondani, hogy terhes vagyok, mert félek,hogy elzavarna minket.

Szóval röviden, anyagilag teljes csőd lenne egy új kisbaba, de nem tudom, hogy képes vagyok-e lelkileg egy abortuszra, viszont döntenem kell napokon belül. Ja, és hát a kis korkülönbség miatt is borzasztóan félek, hogy hogy tudnám kezelni a helyzetet, plusz intenzíven lovagolok is.

Nem merem elmondani a környezetemben senkinek a dolgot, mert mindenki vakmerő dolognak tartaná, hogy szüljek még egyet, mintsem örülnének neki, ebben biztos vagyok. Több segítséget pedig már nem várhatok el édesanyámtól. Köszönöm, ha elolvastátok!