Én ezt lehet nem bírom elviselni. Hogy teszitek tul magatokat a bűntudaton? 15/L

Tegnap iskolában voltunk es a legjobb baratnom aki amugy padtársam az egyik oran mindig mashol ül es mi szeretjük egymásnak húzni az agyat, surun cseszegetjuk egymást vagy mondjuk egymásnak hogy megverjuk egymást de ettől meg nagyon szeretjük egymást. Neki mondok el mindent az életemrol es teljesen megbízok benne. Tegnap kicsit tul voltam porogve, viccelődős kedvemben voltam es ugye messzebb ült szünetben tőlem es hozzavagtam a tolltartóm. De rosszul sült el mert a tolltartóm viszonylag nehez es nagyon megütöttem. Aznap utana mar eleg távolságtartó volt velem meg többször is mondta hogy faj a füle. Annyira nem voltam ideges, gondoltam csak megütődött picit. De este irta hogy másnap (ma, szombat) megy orvoshoz mert meg fajt a füle, mintha be lett volna dugulva. Na utana en meg pont buliba mentem. El lehet képzelni milyen jo buli volt. Végig ültem es aggódtam. Hiába irta hogy nem haragszik. Ma meg amikor felkeltem, (14.00) irok neki hogy "na??"

Azt írja jobb ha nem tudom, idegi hallasserulese van es azt mondta neki az orvos hogy lehet igy marad de lehet elmúlik.

Na en azóta csak sirok meg hanyingerem van minden bajom van. Azóta nem is beszeltunk. Hiába irta előtte este hogy nem haragszik. Tudom hogy igen. Es ha nem haragudna se erdekelne, attol meg az en hibámbol van neki baja. Ki gondolta volna hogy egy tolltartó igy megüti? Nem tudom mit tegyek. Nem bírok tobbet a szemébe nézni. Nem akarok menni iskolába hetfon (hetfon elvileg megy hallásvizsgálatra) de nem hianyozhatok a suliból örökre. Nem tudok mit tenni. Egyaltalan van értelme bármit csinalni a jövőben ha ezzel a tudattal elek hogy halláskárosodást okoztam a legjobb barátnőmnek, aki lehet hogy megbocsát es jo lesz minden kesobb, de ez akkor is megtörtént es nem lesz minden olyan mint eddig. Mindig ott lesz a tudatunkban, meg neki ha nem múlik el akkor az tenyleg emlékeztetni fogja erre az esetre..