Van itt olyan ex anorexiás, aki már egészséges testsúllyal rendelkezik és képes magát úgy szeretni?

Hááát, kimondottan normál testsúllyal nem, de olyan 18-as bmi-vel már el tudom fogadni magam.

Ha egyéb szempontból jó időszakom van, akkor jól érzem magam a bőrömben. Olyankor szokott rám jönni, hogy inkább le akarok fogyni, ha valami más problémám van, magánéleti, munkahelyi, amikor nem látom más értelmét az életemnek.

De valószínűleg nem vagyok teljesen gyógyult, úgyhogy kíváncsi lennék még mások tapasztalataira is.

A javulás azért egyértelmű, mert nem foglalkozom annyit az evéssel, legszívesebben egyáltalán nem foglalkoznék vele. Illetve amikor nagyon benne voltam, akkor inkább meghaltam volna, mint hogy meghízzak 18-as bmi-re. Tehát ez változhat, megjavulhat.

Szerintem én azért még 20-as BMI alatt vagyok, de nem akarok most mérlegre állni, meg számolgatni.

Egészen jól vagyok mostanában magammal annak ellenére, hogy én is azt hittem, 17-es BMI fölött inkább a halál. De nem.

Engem az motivált, hogy tudtam, hogy vagy meghalok az anorexia miatt vagy vegetálok és szenvedek tovább egy egészségtelen súlyon, vagy hízok, és talán jobb lesz. Szóval én tudtam, hogy előbb-utóbb meg akarok gyógyulni, mert azt azért mind tudjuk, hogy az nem élet, amin egy anorexiás keresztül megy.

Nekem személy szerint nagyon sokat segített az, hogy az interneten rengeteg selflove, bodypositivity contentet nézegettem, meg ilyen real recovery storykat (nem azokat, amiket telepakolnak borzasztó triggering képekkel).

És most eljutotam odáig, hogy van energiám élni, dolgokat csinálni, és épp ezért nem foglalkozok annyit a súlyommal és az evéssel. Végre tudok tanulni is, és készülni rendesen az érettségire. Sosem hittem volna, hogy ez lehetséges, de tényleg nem ez a legfontosabb, már nem ez a mérce. Persze vannak rossz napok, de olyanja mindenkinek, minden egészséges embernek van, szóval ilyenkor nem adom fel.

És még két dolog, ami segít:

- tudom, hogy bármikor le tudnék fogyni, ha akarnék

- igyekezz minél lassabban visszaszedni a kilókat és egyre ritkábban mérni magad, így hozzá lehet szokni. az első kilóktól nagyon megrémültem, de aztán már 1-2 kiló hízás már nem jelentett olyan drasztikus változást.

Hajrá!!!