Szerintetek beteg vagyok? Kéne beszélnem erről anyukámmal?

Múltkor döbbentem rá, hogy most már jóval több mint 2 éve folyamatosan az étkezésen, fogyókúrákon jár az eszem. Másról se olvasok neten, mint diétákról, a bulémia és anorexia következményiről…stb Régebben eszembe se jutottak ilyesmik. Akkor még (17 éves koromig) táncoltam, minden héten jártam a kemény edzésekre, volt mindig valami, ami lekötötte a figyelmemet, ráadásul mivel abban a korban voltam, az anyagcserém is valamivel gyorsabb volt, bár sosem voltam megelégedve. 180 cm magas vagyok, és akkor csupán 60-62 kiló körül voltam mellé, teljesen ideális. Viszont utána mivel abbahagytam a táncot és például nyáron huzamosabb ideig voltam otthon egyedül, elkezdtem tömni magam unalomból. Ma már egyetemre járok, ez a második évem, és tavaly szeptemberben sikerült normális étkezésekkel visszamennem 62 kgra, de pár hónappal később egy szerelmi szakítás és hasonlók miatt felment a súlyom 68-70 kilóra. Életemben nem voltam még annyi! Mikor rádöbbentem, hogy a régi ruháim sem jönnek rám, valamint, hogy – az esti rendszeres 100-200 hasizomgyakorlat és kis nyújtás ellenére – hastájékon is már meglátszódtak a felszedett kilók. Annyira megijedtem, hogy állandó diétába kezdtem. Másról se beszéltem már a lakótársaimnak, mint hogy ma mennyit ettem, és hogy mennyire meghíztam mióta elköltöztem otthonról. Néha eldurrant az agyam a sok salátától és bevágtam 3-4 péksüteményt (pizzás csiga, túrós batyu, minipizzák, kalács, akármi). Aztán bűntudatom lett, hogy így sosem fogyok vissza… másnap alig ettem. Szilveszterre már odáig fajult a dolog, hogy 3 napig nem ettem semmit, majd a barátom meghívott egy gyrosra, mert elszóltam magam, és azt mondta, azt meg kell ennem, mert ő nem fog cipelni, ha elájulok. Pedig nem volt semmi bajom, sőt, rég éreztem magam olyan frissnek. Biztos feldobott, hogy végre fogyni fogok, így vagy úgy. Aztán megjött az eszem, és elkezdtem megint normálisan enni. Így ingadozott a súlyom egy pár hónapig és kb 2x annyit szedtem vissza. Megint 70 lettem. Aztán végre tavasszal elment a kedvem az evéstől. Nem volt annyi szabadidőm, megint szétment a kapcsolatom és minden figyelmemet a tanulásra összpontosítottam, egész nap a suliban voltam (már csak azért is, hogy ne tudjak enni otthon elbújva). Általában csak reggel ettem zabot, és késő délután valamit. A nyáron is így tettem, alig ettem valamit és sokat mozogtam mellé. Sokáig kitartottam és nagyon örültem, mikor a mérlegre állva pár hónappal később csupán 63 voltam. Eltökélt szándékom volt lefogyni egészen 60 kilóra. Megint feljöttek rám a régi cuccaim, farmernadrágok, szoknyák, és tényleg látszott rajtam, hogy kisebb lett a fenekem, combom és megint lapos a hasam. Így kezdődött az idei szeptember. Visszaköltöztem az egyetemre, és egy hónap telt csak el, mialatt esélyem se nagyon volt mozgásra, ráadásul esténként falásrohamok törtek rám, aztán nem ettem megint egy egész napig… mindez felváltva szinte 2naponta! egyik nap eszem, másik nap nem. Most mértem itthon, megint 66-67 kiló vagyok, és állandóan ennék. Tegnap annyira telezabáltam magam az ebédből (egyedül voltam itthon), hogy utána iszonyatosan fájt a hasam, nagyon rosszul voltam. Kihánytattam magamból. Életemben először sikerült a művelet, addig mindig túl erősnek bizonyult a gyomrom, de most már szinte magától jött volna ki a számon, annyira tele voltam. Hisz előtte napokban néha alig ettem valamit, össze volt szűkülve a gyomrom. Ma is megettem este 3 melegszendvicset, pluszban 3 szelet vajas kenyérrel, pedig be akartam vezetni végre a napi 5x-i kis étkezést, hogy valami rendszer legyen.

Rettenetesen félek attól, hogy visszahízok! Már a 66 kiló is rengeteg nekem, máson se jár az agyam, csak hogy mit egyek holnap, mennyit, hány kalória, megint nem mozogtam, és mi mindent ennék, ha tehetném. Néha rámtör a sírógörcs, annyira kapaszkodom a régi énképembe. Utálom magamat, ahogy kinézek, amilyen magas vagyok, ezt úgy érzem, sosem leszek képes teljesen elfogadni, részben ezért is akarok lefogyni. Az az elképzelésem támadt, hogy vékony, törékeny testalkattal jobban mutatnék a magasságomhoz. Nagyon sok bajom van az emésztésemmel, állandóan szomjas vagyok, pedig általában napi 2-3 liter vizet megiszok, iszonyúan hullik a hajam már 2 éve biztos, de az utóbbi időben még inkább, pedig nem hinném, hogy vitaminhiányos lennék. Ha nem iszok meg egy bögre csalánteát, képes vagyok 2-3 napig nem menni wcre, aztán már nagyon fáj a hasam és úgy kell ráerőltetnem magam. Látom a térdemen is, hogy megint híztam, mindig azon veszem észre először. Tiszta narancsbőr a combom, fenekem, hiába van alapból szép arányos testem, nem merem mutogatni a csúnya bőrömet. Van hogy azért nem eszek egy nap, hogy másnap szép lapos legyen a hasam. Borzasztó vagyok! Már nem csak magamtól, attól is undorodom, amit művelek!

Úgy szeretném, ha végre az evés megint csak arról szólna, hogy megadom a szervezetemnek a szükséges tápanyagokat, semmi többről. Normális akarok lenni, nem egy ilyen kaja-orientált, beteg, lelkisérült ember 19 éves lány létemre. Szeretnék egészséges lenni, egészségesen lefogyni 62 kilóra, sok mozgással, de egyelőre képtelen vagyok rá. Csak szenvedek a saját mókuskerekemben évek óta. Kérlek, segítsetek! Szerintetek beszéljek erről valakivel? Egyébként emellé még hipochonder is vagyok kissé, és állandóan mondom otthon, hogy biztos van valami bajom… ki akarom magam vizsgáltatni. Nem normális, hogy ennyire hullik a hajam. Már a fél hajamat elvesztettem, régen sokkal dúsabb volt. Amikor megmosom, a kád tele van végig hajcsomókkal, úgy szedem össze zsebkendővel. Hogyan másszak ki ebből?