Hogy lehet annyira mérhetetlen módon elhízni?

Nálam pl megvolt mindig az önbizalom, mindig be tudtam csajozni, egyszerűen soha semmi nem motivált arra, hogy ne legyek kövér... mérlegre meg nem sűrűn álltam, mert egyáltalán nem mozgatott a súlyom...

18 évesen valami iskolai felmérésen mértek súlyt akkor 95kg voltam, utána ahányszor szóbakerült, bemondtam ezt az adatot és mindenki elfogadta...

26 évesen álltam elősször mérlegre... 135kg voltam... meglepődtem, de nem nagyon érdekelt...

30 évesen mikor hazajöttem az USA-ból, el akartam kezdeni siklóernyőzni, egyedül emiatt kezdtem fogyózni... most 85kg vagyok.

33/f

Ezen néha én is elgondolkodom, főleg mikor műsorokban vannak a 200 kiló fölöttiek, akiknek már ezer bajuk van, sírnak, szenvednek, járni se tudnak, fürdeni se egyedül, de azért tömik a tucat cukros fánkot...

Nos. Te visszafogod magad, de van, aki iszonyat könnyen hízik, semmi önfegyelme, lehet, hogy kövér akar lenni, lehet, hogy nem érdekli, lehet, hogy önbüntet... S ha nem eszik annyit, akkor nincs öröme vagy egyszerűen éhezik (rossz étrenden és 1000 kcal plusszal is tudok éhezni. csak én le akartam fogyni és megtaláltam a jó étrendet)...

Én még csak fel se tudok hízni 85 kg, pedig nagyon alaposan túl tudom magam enni tartósan. Genetika, szerencsére, mi lenne velem normális működéssel :D De egy ponton azért visszafordulnék, ha kegyetlenül nehéz is. Félteném az egészségem s persze sok más problémát is okoz a durva elhízás. Fogyni pedig normál esetben elég könnyű olyankor. Azt sem mondhatja az ember, hogy jaj de akkor kimarad az evés élvezete s az tartja életben lelkileg is (ami gond, de most ezt hagyjuk). Özön ételt ehet a nagy kalóriaigény miatt (nem mintha 1400 kcalban ne lehetne jókat enni s megfelelő ételekből elég sokat is).

Persze mindenkinek a maga keresztje... S én is tudom, milyen rossz kevesebbet enni, mint ami valamilyen okból nekem "kell". Illetve nem tudom, mert én eszem, ha olyanom van, túlettem évtizedekig s el tudom képzelni azt a lelkiállapotot, amikor az ember csak eszik s tájékozatlanul, kényelmesen vagy beprogramozottan azokat a vackokat, amiktől nehezen lakik jól, de rengeteg energiát visz be.

Csak azt nem értem, miért nem érdekli az ilyeneket a saját egészségük. De vannak önsorsrontó tendenciák...

Ja:

"Rááll a mérlegre, látja hogy 130 kiló, és inkább még többet eszik?"

Igen. Elég gyakori az efféle bánatevés. Elég ferde, de ez van. Illetve megpróbál rendesen enni, de becsúszik egy aprósüti. Ah, ez a nap már az ördögé, úgyhogy megeszik 2 tepsivel... Vannak ilyen dolgok.

Mint a kisherceg és az alkoholista. Aki iszik, mert szégyelli magát s azért szégyelli magát, mert iszik. Ördögi kör, amiből egy gyengébb ember, akit saját maga sem érdekel eléggé, nehezen lép ki.

1-es,

ja persze fel sem tűnt, hogy minden évben nagyobb ruhákat kell venni, ne kamuzz? Nem kell ehhez mérleg, hogy az ember észrevegye. Már 5 kilót is észre lehet.

Nekem egy régi, kövér osztálytársam jut eszembe, aki folyton arról panaszkodott, hogy nem tud lefogyni.

- Nem tudom, mitől hízok, alig eszek ebédre valamit, alig vacsorázok, igaszságtalan, hogy én ennyire hízékony vagyok...

- És mi az a kakaós tekercs evés minden szünetben? Mi az a két liter kóla, amit csak azalatt megiszol, amíg iskolába vagy?

- Miért, az is számít?

Nem tudom, én most az elmúlt hónapokban elég sokat ettem (csak mert jól esett, imádok enni, de nem vagyok genetikailag vékony sajnos), és 58-ról 65-re híztam 170 centihez, ami a 130hoz képest nem sok, de én teljesen kétségbeestem, és azonnali motivációt éreztem hogy kevesebbet egyek. Az alakomon is meglátszott, kevésbé voltam filigrán és ez engem a nap minden percében idegesített.

Ugyanakkor mégis meg tudom érteni, mert én pl a cigiről nem tudok leszokni, fel sem tűnik már ha elszívok egymás után többet is. Valakinek a cigi, másnak a kaja jelenti ugyanazt.

22L