Hogy véleményezitek azt, ha valaki kritizálja az ételeiteket, evési szokásaitokat? Illetve Ti mennyire szóltok bele másnak az evési szokásaiba?

1. nem szólok bele, hogy más mikor-mit, miért azt eszik

2. ha az én evési zsokásaimba szólnak bele, akkor ott-azonnal felállok és hazamegyek.

Felnőtt nőként SENKINEK nem tartozok számadással, hogy mit eszek, aki ezt nem érti meg, azzal nem foglalkozom többet.

Ritkán van ilyen probléma az életemben, mivel jó körökben mozgok és én is toleráns vagyok. Még magammal szemben is, pedig egészségtudatos vagyok, de néha igenis megéri valami előnytelent enni.

Hogyan is szólhatnék bele mások étkezésébe, amikor lövésem sem lehet, neki mi a jó? Azonkívül nulla értelme van, az emberek ezt nem értékelik. A cukorbeteg rokonomnak se mondom, hogy ne egyen annyi cukrot, úgysem hallgat rám. Csökkentette azért, mert az orvos is ezt mondta, de amikor én osztottam meg vele finoman a véleményemet, az nem érdekelte, inkább tovább olvasta a könyvét arról, hogy egy cukorbetegnek rengeteg szénhidrátot kell ennie (konkrétan kiadtak egy ilyet, eszem megáll. tudom, hogy sokfélék vagyunk, de azért talán van egy általános határ s ezt a könyvet amúgyis általában a cukorbetegeknek írták, akiknek zömmel elég rossz az ajánlott étrend).

Aki még csak nem is beteg? Az körberöhög és eszik, amit akar. Erre még nem jöttél rá?

Szeretek táplálkozásról csevegni és van némi tudásom e téren. Aki érdeklődő, az könnyen belesodródik egy ilyen beszélgetésbe velem. De kéretlenül nem kezdek el mélyen értekezni ezekről (kivéve a páromat, ő sajnos nem tudja kikerülni, de szól, ha elragad a frazeológiám), kötözködni pedig még annyira sem. Ez jórészt az ő dolga. S olyat azért nem látok, hogy ha megeszi azt az ételt, akkor garantáltan jelentősen sérül az egészsége, ez nem így működik.

S az ég óvjon mindenkit attól, hogy a saját egészséges ételünket becsmérelje egy önjelölt tanácsadó, aki mondjuk egészségesen, de teljesen máshogy étkezik, mivel neki más esik jól...

Bár én szeretek megbotránkoztatni, talán mert szinte sosem teszem. Még tanító célzata is lehetne... De nem, az én környezetem elég toleráns.

Úgyhogy aki kéretlenül beszól, az udvariatlan, naiv s eléggé rosszul is teszi, hogy kiragadva egy dolgot máris egészségtelennek bélyegzi meg valakinek az életmódját.

Ha együtt élnek s tudja, hogy tényleg rosszul eszik, akkor megjegyezhet ezt-azt, de nagyon finoman és ha nem vevő rá a másik, jobb, ha visszakozik. Kivéve, ha a másik kezdi betegre enni magát, ő pedig a partnere, kis gyerekekkel s itt már egy egész családról van szó... Akkor én is beszólnék, ha igazán biztos lennék benne, hogy jogos. Igyekeznék diplomatikusan, de az nem az én műfajom. Mindenesetre kifejezném, hogy a szeretet vezérel, nem a kötözködés önző vágya.