Csak nekem nem tetszik az Szjg?

Amikor először olvastam odavoltam érte. Majd amikor komolyabban kezdtem foglalkozni az írással és bétáztam, csomó dolgot megtudtam az írástechnikáról. Az unokatesóm (aki oda meg vissza van érte) rávett, hogy olvassam újra el az első kötetet. Nos, három oldal után feladtam. Ne értsetek félre, nem szidni akarom Laurát, de az olvasási élményem a béka segge alatt volt (csak a Laura könyveinél). Amúgy én inkább krimiket szoktam olvasni.

Például a Mindig Karácsonynál teljesen eldobtam az agyam, hogy mégis miért beszél úgy egy idős ember mint egy 17 éves kamasz fiú. Vagy nézzük Renit. Az első oldalakon közli, hogy a kémia az ellensége, erre meg egymás után szerzi az ötösöket. Vagy Cortez. Én egyetlen egy okot sem tudok felmutatni, hogy ők miért illenének össze.

A kérdésem tehát az lenne, hogy csak én látom így az írásait és finnyás vagyok, vagy tényleg így van?

(Több helyen olvastam, hogy Laurának az volt a kifogása a kémiás esethez, hogy nem olvasta el újra a saját művét. Írók, ezt el tudnátok képzelni?)