Szerintetek is csak addig szép az élet amíg az ember fiatal? Később max, ha gazdag?

Nincs gyerekem,és nem is szeretnék.

De még ez is szerencse,mert ha szeretnék sem vállalnék ilyen világba.

Gyerekként elhitetik veled,hogy elég tanulni,szorgalmasnak lenni és tuti lesz az élet.

Pedig ez egy hazugság,az egész oktatás egy badarság,olyan dolgokat tanítanak meg az iskolában jó 80-90%ban,aminek az életben semmi hasznát nem veszed.

Lexikális tudású tanítás(ami nekem fejlett,még sem megyek vele semmire).

Aztán meg elkezded a felnőtt életet.

2 választásod van.Vagy lakhatsz a szüleiddel vagy 50 éves korodig,és spórolsz egy lakásra,amibe mire beköltözöl már szinte mindegy is,mert elment az életed.

Vagy mehetsz albérletbe,örülhetsz,ha kifizeted a rezsit,enni tudsz,és ezzel lehetsz boldog.

Szerintem semmi értelme az életnek.

Egy szűk elit élvezi az életet,te pedig rájuk dolgozol,azért élsz,hogy ők boldogak legyenek.

Közben meg nézheted,hogy mások fele annyi energiabefektetéssel élik világukat,boldogak,és még le is néznek téged.

van ennek értelme?

szerintem nincs.

Olyan hülye meg nem leszek,hogy kölcsönt veszek fel.

És fizetem életem végéig,ha egyáltalán tudom.

Ha egy lakást belátható időn belül meglehetne venni,egy szavam nem lenne.

De nem látom értelmét annak,hogy spróljak rá.

ha havi 10 ezer Ft félre tudok tenni,az már nagy szó.

Abból pedig soha nem lesz se lakás,se semmi.

És még csak szórakozni sem járok,nem veszek drága ruhákat,semmi.

Csak kifizetem a rezsit,eszek..ennyi.

Semmi társasági életem nincs.

Én nem akarok semmiféle hitelt felvenni.

Így is baromi nagy stressz,ha nem teljesítesz a melóhelyen nem tudod kifizetni a számlákat,de még akkor a banki tartozás is nyomja a vállamat?

Nem sok értelmét látom az életnek így.

Teljesen beszűkítik az emberek életterét,lehetőségeit.

Nem nagy dolgokra vágyom,csak nyugodt,átlagos életre,külön élni a szülőktől,ami szerintem a felnőtt élet része kellene,hogy legyen.

Az sem érdekelne,ha soha nem lenne lakásom sem,csak legalább egy labérletet tudnék fizetni,de még azt sem tudok egyedül,egy fizetésből,max ha száraz kenyéren és vízen élnék,nem fürdenék,fagyoskodnék.

az meg milyen élet?

akkor minek dolgozok,azért,hogy levegőt vehessek?

Szerintem semmi értéke nincs a munkának.

Csodálkoznak hogy sokan nem is akarnak dolgozni.

Az én generációm nagyon megszívta szerintem.

Bár én nem szeretnék gyereket,de a környezetemben a velem egykorúaknak semmi kilátása egy normális életre sem.

Sokan a szüleikkel élnek.Olyan is van,aki azért marad együtt a szülőkkel,mert máshogy nem tudnák fizetni a rezsit.

Saját életre,vagy családra soha nem lesz kilátásuk.

az anyjuk,apjuk nyakára meg nem akarnak gyereket vállalni.