Írtam egy verset. Igazából már próbálkoztam párszor de ez az első amit sikerült teljesen megírnom. Nagyon rossz, és ha igen mit tudnék rajta javítani? Érdemes egyáltalán próbálkoznom?

Oly rég kezdődött ez, hogy nem emlékszem már

Nyarak jönnek-mennek és egyre jobban fáj.

Sokáig még én is rejtettem az érzést,

De nem mehet így tovább, tudod ez nem kérdés.

Talán jobb lenne nem reménykednem, felednem a múltat,

Részegítő nyárestéket, táncolást a tóban.

Jobb lenne ha nem gondolnám újra meg történhet,

De tudom, egy este kell csak és újraélem mindezt.

Miért hagyod, hogy kételyek közt vergődve éljek?

Ha úgy akarnád, nehezen, de elfelejtenélek.

Miért nem mondod meg hát, hogy mit szeretnél tőlem,

Barát vagyok csupán, vagy lehet több is, ezt kérdem!

Nézem a virágokat, a tavaszi zsongást,

De nem érzek semmit, mert felemészt a vágy.

Vágyom utánad, az érintésed után,

Mikor karjaid közt lehetettem csillapult e láz.

Nem mondod hogy elengednél, de nem kérsz hogy szaladjak

Mit tegyek hát most, menjek, vagy maradjak?

Maradni jó lenne, de nem csak mint barát

Én ennél többre vágyom, tessék kimondtam hát!

Mégis egy belső erő egyre mélyebbre húz,

Kívül új élet sarjad, de bennem egyre nő a bú.

Nem tudom már tovább élni ezt a kettős életet,

Ha veled vagyok boldognak látsz, de belül szenvedek.

Számolom a napokat a találkozásunkig,

Bár tudom, semmi sem lesz, pont úgy, mint mindig.

Lehet erre mondják, hogy a szerelem vak?

Mert sejtem, hogy semmi nem lehet, ugye ez így van?

Oly rég kezdődött, hogy nem emlékszem már,

Milyen volt nélküled egy balatoni nyár.

Most még szenvedek, de talán majd elmúlik,

Szeretni nem könnyű, de még rosszabb csalódni.