Kinek mi a véleménye a következő szövegrészletről?

Nem kell ehhez Steve Jobs-nak lenni.

Mindenki tudja ezt az "okosságot", aki ismeri azt a szót, hogy ELÉG.

Kb minden normális ember ezt mondaná a halálos ágyán , nincs ebben semmi különös.

"A sok anyagias pénzéhes ember pedig főleg gondolkodjon el az olvasottakon!"

Őőő miért is kellene elgondolkozniuk?

Pont hogy azt írja ha egész életre elegendő vagyont halmoztál fel.....akkor kezdj el más dolgok után fordulni mint a szeretet és hasonlók. Ez pedig nem igazán állja meg a helyét szerintem! Inkább én azt mondanám , lehetsz sikeres, csinálj karriert, de ezt ne tedd az emberi kapcsolataid árán! Mert megbánod.

Kinek mi az elég ugye, ez pedig változó.

De egyébként az embereknek álltalában semmi sem elég.

Nehéz azt mondani mikor már jobban áll anyagilag valaki, hogy ő semmire nem költ, csak félreteszi az anyagi biztonsága érdekében. Hiszen ilyenkor már úgy van az ember hogy azt mondja magának : megérdemlem hiszen ezért dolgoztam megvehetem az x dolgot magamnak!

Hálistennek jómagam meg tudom állni hogy ne költekezzek. Na nem azért mintha annyira jól állnék anyagilag , de ahoz képest ahonnan gyerekként indultam , egy más világ...

Nagyon sok ember pedig még azt a pénzt is elkölti amit még meg sem keresett! De ez egy másik történet...

Elsőre ezt gondolom: [link]

Nyilván azért adták Steve Jobs szájába, hogy a szöveg üzenete jobban hasson, „eladhatóbb” legyen. Persze, mint fiktív utolsó mondatként nézve rá a szöveg üzenete vállalható, valamennyi bölcsesség van benne, bár az a tény, hogy valaki nem tartotta elég bölcs gondolatnak, és szükségét érezte, hogy egy hazugságba csomagolva adja el, az azért elárul valamit. Mert bár a mondanivaló azonosulható, van vele problémám.

Az első szembetűnő problémám, hogy a szöveg tele van pátoszos, de alapvetően semmitmondó közhelyekkel. Van egy komplett bekezdés, ami egy az egyben egy közhelyfolyam:

„A szeretet ezer mérföldeket képes utazni.” – Ez mit is jelent pontosan, vagy mi következik ebből? Mi ennek az állításnak az érvénye?

„Az életben nincsenek határok.” – De vannak. Aki szerint nem, az próbálja lefutni a maratoni távot fél perc alatt.

„Menj, ahova akarsz.” – Minden ember oda próbál tartani, ahova akar.

„Érd el a magasságot, amit el akarsz érni.” – Minden ember erre törekszik. A probléma nem is ez, hanem hogy nem méri fel jól, hogy amit el akar érni, az elérhető-e.

„Minden ott van a szívedben és a kezeidben.” – Ebből se lettünk sokkal bölcsebbek.

Persze ez a kisebb probléma. A nagyobb probléma, hogy van benne egy hamis dilemma. A hamis dilemma abból áll, hogy vagy sikeres és gazdag leszel, de akkor ehhez fel kell áldoznod az emberi kapcsolataidat, egyedül fogsz maradni, fel kell adnod az álmaidat. Vagy szellemileg, érzelmileg teljesebb életet élsz, de akkor szegény, vagy maximum csak átlagos egzisztenciájú ember lehetsz. Pedig a kettő lehetséges együtt, és bizonyos szempontból pont Steve Jobs az, aki ezt az életével megtestesíti. Fiatal korában eléggé spirituális utat járt. A sikere pont abból állt, hogy egyfajta művészetet vitt egy olyan iparágba, amitől a művészet igencsak messze szokott állni.

Ami a legnagyobb problémám a szöveggel, az a sejthető következtetés. Az igazság az, hogy akinek vannak képességei – és képességei mindenkinek vannak –, képes ezt magában felderíteni, majd ezután – és ez fontos – képes ezért küzdeni, szorgalommal, megacélozott akaraterővel törekedni valamiféle cél felé, felállva a századik kudarc után is, az óhatatlanul sikereket fog elérni, ha megtalálja a módját, akkor akár anyagi sikereket is. A legtöbb emberből nem a képességek hiányzanak, hanem a szorgalom, a céltudat, a képességeinek és a gyengeségeinek a felmérése. Ők ettől a szövegtől valamiféle megerősítést fognak nyerni, hogy jó az az út, amin járnak, mert bár nem gazdagok, legalább van bennük szeretet, van családjuk, vannak barátaik, stb…

De az az igazság, hogy van ebben valami önámítás, mert alapvetően nem hiszem, hogy bölcsebbek, megértőbbek, szeretetteljesebbek, kedvesebbek lennének, mint bárki más. Viszont ez a némileg önhitt önkép igazolja bennük azt, ha mondjuk lusták voltak tanulni, és ezért nem sikerült elvégezniük egy egyetemet, ami miatt most átlagos, vagy átlag alatti keresetük van. Pedig van, aki elvégezte azt az egyetemet, meg még egy másikat, folyamatosan képzi magát, tanul, igyekszik jobbá válni, és sikeres a munkájában. Pedig összességében nem biztos, hogy több idejébe kerül ez, mint egy 8+n órában, gyakran túlórában dolgozó embernek, és ugyanúgy marad ideje arra, hogy olyan dolgokban is elmélyedjen, ami nem a szakmájához kell, hogy közösségi életet éljen.

Tehát az gondolataim vegyesek ezen írás olvasása során. Részben teljesen egyet tudok érteni azzal, ami mellett ki akar állni, még ha itt-ott nem is túl bölcsen fogalmaz meg gondolatokat. De mindezt egy kreált ellenségképpel összehasonlítva teszi, a szeretet, az emberi kapcsolatok fontosságát nem önmagával indokolja, hanem valamiféle pénzéhes, érzéketlen léthez. Pedig a siker, akár az anyagi siker nem tesz senkit önmagában érzéketlenné. Oké, egy bizonyos határon túl már valószínűbb, de úgy önmagában nem.