Mi segithetne rajtam?

Meg csak 23 eves vagyok, es minden eddigi kapcsolatban iszonyu lelki terrorban eltem,es ket kapcsolatban komoly fizikai bantalmazasig is fajult. Az elso utan 1,5 evig teljesen egyedul voltam es probaltam epiteni magam, es azt hittem sikerult ezt magam mogott hagynom, es nem tortenik meg tobbe, de megis, es meg sulyosabb formaban mint az elozo alkalommal. Nagyon nagyon nehez gyerekkorom volt, nagyon sok megalaztatasban es szinten bantalmazasban volt reszem otthon. A szuleim soha nem szerettek. Az ovodoban, 3 eves pici koromtol kezdve mar mindig en voltam az akit bantottak. Nagyon nagyon igyekeztem mindig nagyon kemenyen dolgozni, hogy magam mogott hagyhassam ezt es en is normalis eletet elhessek.A szuleimmel alig tartom a kapcsolatot, hogy ne tudjanak tovabb lehuzni. De meg mindig nem sikerult magam mogott hagynom a multat es tovabbra is azert szenvedek, amirol nem en tehettem, hogy kisgyerekkent ez tortent velem. Attol felek, hogy ez mar soha nem fog elmulni, csak ha majd az egyik allat megol engem, mert sajnos minden egyes nap felek ettol. Eddig mind a ket alkalommal anyagi fuggosegben eltem toluk, mert meg egyetemre jartam es nem tudtam eltartani magamat egyedul. Barataim egyaltalan nincsenek, a szuleim pedig bar tudnanak segiteni, de nem teszik. Nagyon nagyon nehezen birom mar. Elkepesztoen nehez teljesen egyedul az elet,szulok es baratok nelkul nagyon vagynek en is a szeretetre, es nyilvan ezt is erzik ezek az allatok. Azt gondoltam, hogyha majd kemeny leszek es probalok nem fuggni tobbe anyagilag senkitol akkor nem tortenik meg tobbe, de megis, es nem tudom mar mit tehetnek. Teljesen ugy erzem, hogy kiegtem es nekem mar nincsen semmi remenyem a boldogsagra, mar a fajdalmon es a szenvedesen kivul nem tudok mas erzest erezni. Tudom, hogy oket vonzom es mint a tepozar tapadnak hozzam. Ha orokre teljesen egyedul maradok az megoldas lenne? Jartam pszichologusnal nagyon sokszor, egesz gyerekkoromban es felnottkoromban is tobbszor, de nem tudtak segiteni. Tobbnyire veluk is eppen ennyire mellefogtam es pl olyan terapeutat fogtam ki, aki nem eppen a kliensekent nezett ram, a masik minden tovabbi nelkul eltunt, ugyhogy mar ezt is feladtam. Sok konyvet olvastam, tisztaban vagyok sok dologgal ezzel kapcsolatban, sokat tanultam is errol, de meg mindig beletorik a bicskam.Neha azt kivanom hogy barcsak tenyleg megolne az egyik, hogy vegre vege lehessen a szenvedesemnek, de persze ezt csak nagy nagy szomorusagomban gondolom. Akarok egy emberhezmelto eletet, es hajlando vagyok dologzni is erte, de minden ertelmetlen ugy erzem.