Szerintetek miért van ez?

Sok magyarázata lehet ennek, melyeknek az okai akár visszanyúlhatnak egészen a gyerekkorodig. Az, hogy egy párkapcsolatban hogyan mozogsz lelki síkon, az függ attól, hogy hogyan neveltek téged. Ha bántalmaztak, rombolták az önbizalmad, és még pluszban az iskolában is piszkáltak esetleg, akkor megeshet, hogy párkapcsolatban is ezért vagy kicsit távolságtartóbb.

Ha tényleg ez a helyzet, akkor mihamarabb ki kell ebből nevelned magad, illetve fel kell függesztened a kapcsolatodat azokkal az emberekkel, akik nem hagyják, hogy felszabadulj egy igazán fontos és jóakaró személy társaságában. Az én apám például egész kissrác koromban beleszart a számba és birka módjára benne bíztam meg a legjobban. Gyakorlatilag közel fél évvel ezelőtt, még 19 éves koromban esett csak az le nekem, hogy amíg vele vagyok, addig sehova nem fog tovább menni az életem, gondoljunk itt bármire (de maradjunk a párkapcsolatnál). Rombolta az önbizalmam, a terveimet leszarozta, csodálkozom, hogy némelyikből lett végül valami. Amit meg megvalósítottam, arra is csak irigykedni tudott. Egyedül él, és csalogatni akart magához. Életem hibáját követtem volna el, ha hozzá mentem volna, mert onnan nem tudtam volna menekülni. Amint odamentem volna, abban a pillanatban elvesztem volna. Orrba-szájba fenyegetőzik, passzív-agresszív megjegyzéseket tesz, zsarol, és azt a látszatot kelti, hogy én rá vagyok utalva. Képtelenség kompromisszumot kötni vele és direkt megkeseríti az ember életét. Gátlástalan, toxikus ember, azt gondolja, hogy a gondjain kívül nincs más. Csak a szaktudása és a popkultúrális tájékozottsága az egyetlen, amiért tisztelni lehetett. Elég durván, verekedés közepette váltam el tőle véglegesen, de örülök annak utólag, hogy le mertem küzdeni a gyerekkori félelmeim.

Meggyőződésem, hogy valami ilyesmi lehet benned is. Jelen volt egy olyan személy az életedben (avagy még mindig jelen van), aki lelkileg nem hagy nyugodni, akitől esetleg félsz és őt látod minden partneredben. Le kell győznöd a félelmeid valahogy. Legjobb, ha veszel egy levegőt és elhajítod magadtól az összes gátlásod, félelmed és előítéletedet és "all-in" módon belevágsz abba, ami eléd kerül lehetőségként. Legyen az egy srác/lány, vagy karrierlehetőség, bármi... Sokkal rosszabb ha egy helyben maradsz életed (vagy csak az aktuális életszakaszod) végéig, rosszabb lesz bánkódni utólag ezeken. Nehéz belevágni az önbizalom-építésbe, én se jutottam még a végére (talán sose fogok), de látom azt az utat már, amin érdemes haladni. Ha szükséged van valakire, akivel beszélgethetsz én állok a rendelkezésedre. Őszintén érdekel más ember véleménye, gondolkodásmódja, és sose ítélem el őt, bármit is mondjon.