Hogyan hitessem el magammal, hogy értékes vagyok? 35 N

Nem vagyok értékes. Egy fillért nem ér az életem. És nem fáj a sértegetés, mert megérdemlem. Még a levegőt sem érdemlem meg. Semmire sem vagyok jó. De ne aggódjatok, még e héten úgyis megölöm magam. Csak egy hisztis hülye tyúk vagyok. Egy idióta. Legalább egy hülyével kevesebb lesz. Az is valami. Nem tudom, hogyan hordjam le még magam, hogy nektek jól essen. Csak egy hisztis hülye felesleges dög vagyok, egy barom, ha valamit kihagytam majd ti még úgyis kiegészititek.

Az öngyilkosság már régóta tervem. De látom, és érzem is, hogy az emberek mennyire gonoszak. Bármit kérdezek, azonnal bántani akarnak, azonnal szúrják belém a kést. Pedig nem az volt a kérdésem hogy értékes vagyok-e? Hanem az hogy hogyan tegyem rendbe a lelkemet. És annyira naiv vagyok, mindig hiszek abban hogy valami hasznosat mondanak, de csak támadnak. Érzem azt hogy sebezni akarnak a kommentjeikkel. De miért? Kit bántottam a kérdésemmel? Miért kell azt lesni, hogyan szúrjanak belém további késeket. Most már véglegesen nincs hitem az emberekben. Gonoszok. És, igen, tudom hogy mit érez az Isten, hogy honnan tudom? Onnan hogy én az ő embere vagyok. Nem érdemes élni ilyen világban, az emberek nem kedvesek, nem megértőek. Egész életemben szenvedtem, erre itt azt irják, hogy azért mert ezt érdemeltem. Idegenek ezt mondják nekem. Ez itt az utolsó csepp, a poharam túlcsordult. Élvezik egy ártatlan ember kinlódását. Ha nem lennék annyira jóhiszemű, nem rázott volna ennyire meg a reakciótok. Végülis tényleg az én hibám. Túl értékes vagyok ahhoz, hogy ilyen gonosz emberek közt éljek. Inkább a halálnak adom magam.

De igen, volt bántás. PL. Honnan tudod h értékes vagy?? Hát onnan tudom, hogy egy értéktelen ember, nem gondolkodik azon, hogy értékes-e. Csak az élvezeteket hajszolja, átgázol mindenkin, kihasznál mindenkit, főleg a gyengéket. Csak a kapzsiság hajtja, és hogy neki jó legyen. És onnan tudom, hogy habár én magamat megölném, de ha látom hogy mások is öngyilkosságon gondolkodnak, őket lebeszélem róla. Könyörületes és megértő vagyok az ellenségemmel. Sajnálom az állatokat, és együtt érző vagyok velük. Állandó önkritikát tartok. És rengeteg hibám is van, amiket elismerek, például nem vagyok kitartó, ami elég nagy probléma. Ja, és mostanában eléggé agressziv vagyok, ezt elismerem. Az egóm túl nagy, az önbizalmam viszont túl kevés. Ha észreveszem például, hogy valaki lekezelően bánik velem, azt legszivesebben széttépném. :D De ezt meg lehet érteni, ha azt vesszük hogy gyerek korom óta semmibe vesznek, és gyakorlatilag végig elvolt nyomva a személyiségem és az akaratom. Például a bankban lenézően beszélt velem egy kinyalt fiatalember, de én mondtam két szót, és meg sem mert többé szólalni. A másik nőcinek meg a bankban megmondtam a szemébe, hogy ne nézzen már hülyének, csak mert szegény vagyok. Úgy érzem hogy az egóm, az hatalmas. Ezért vannak öngyilkossági rohamaim is, mert túl büszke vagyok ahhoz, hogy meghunyászkodjak csak azért, hogy lakhassak valahol. Csak megtűrnek, és ez nekem nem elég. Hogy nyomorogva éljem le az egész életemet, és fogjam be a számat, csak azért hogy életben maradjak, nekem ez nem elég. Sokaknak elég. De nekem nem. Gyűlölöm a kompromisszumokat és a hajbókolást.