Szerintetek mi az élet?

Nem mai a kérdés, de ami miatt válaszolok, az ez a mondatod: "Gyönyörködtetnek persze az általam megtapasztaltak,viszont azzal is tisztában vagyok, hogy vagy így, vagy úgy pusztulás a vége."

Pontosan ez az élet, amit ebben a mondatban leírtál. Nem kell mindent agyonbonyolítani.

Ha te ezt így meg tudtad fogalmazni, akkor mi a fenének kérdezed a pszichiátert?

A magam részéről soha nem gondolkodtam ezen a kérdésen, mert egészen egyszerűen természetesnek vettem, hogy most pl. ez történik, akkor arra így kell reagálnom, vagy ezt kell tennem. Gondok, nehéz időszakok előfordulnak mindenki életében, akkor abból meg valahogyan ki kell tudni lábalni. A halál pedig az élet természetes része.

Legalábbis én így látom.

Ez nyilván nagyon le van egyszerűsítve, aki akar vitatkozzon vagy mondja, hogy - a megfelelő részt kérjük aláhúzni-, igénytelen, földhözragadt, ostoba ember vagyok. A legkevésbé sem érdekel.

A végére pedig még annyit, hogy mindezt úgy írtam le, hogy nem egy ékszerdobozban nőttem fel, meg nem is abban éltem / élek, tizenöt éve szklerózisom van és már jó pár éve nem voltam kint az utcán. Ez utóbbit csak azért írtam ide, hogy megelőzzem az olyan választ, hogy majd akkor okoskodjak, ha valami bajom lesz.