Nem vittem el orvoshoz a kutyám, emiatt meghalt. Mit gondoltok rólam?

Sziasztok!

Volt egy kutyus, akiről lemondott a gazdája, ő továbbadta egy másik személynek, az a személy is lemondott róla. A miértektől most tekintsünk el, a lényegen nem változtat. Hogy ne kerüljön rossz helyre, a már nem fiatal kutyus én befogadtam.

Rövid idő alatt megszerettük egymást.

Sokat dolgoztam, szegénykém emiatt sokat volt egyedül, de amikor itthon voltam, akkor simogattam, ölelgettem puszilgattam, egy ágyban aludtunk.

Fösvény ember vagyok, nem költök nagyon semmire. Nem veszek mindenféle divatos ruhát, évekig hordom a melegítőnadrágjaimat, viszonylag olcsóbb ételeket eszek, sokszor kaptam innen-onnan kaját. A kutyus mindig azt ette amit én, megosztottam vele amit sütöttem főztem. Ha valahonnan kaptam olyan ételt amit ő nem ehetett akkor vettem neki konzervet. A szőre sokáig nagyon hosszú volt, mert nem vittem el levágatni neki. Nyáron lehet melege is volt neki emiatt, bár nem rémlik, hogy nagyon lihegett volna, nem tudom.

Megismertem a páromat, megváltozott az életem emiatt. Mióta megismertem illatosak a ruháim, én mindig csak bedobtam 1-2 mosókapszulát a mosógépbe, Ő használ mindenféle dolgot amitől puhább, tisztább, illatosak a ruháim. Ő nyírta a kutyust is, vett neki ágyat, mert már nem aludhatott velünk az ágyon.

Megbetegedett a kutyus, én azt gondoltam meg fog gyógyulni magától, mint mondtam fösvény vagyok, nem vittem el állatorvoshoz. Mentségemre szóljon, nem nyüszített, nem csinált semmi olyan dolgot amiből az jött volna le nekem, hogy ő nagyon rosszul van. A párom mondta vigyük el orvoshoz, én mondtam, hogy hátha meggyógyul várjunk 1-2 napot, tényleg nem tűnt úgy, mintha nagyon szenvedne. Ha nekem fáj valamim én is szoktam várni pár napot, általában jobban leszek, ha nem akkor elmegyek orvoshoz.

Nos a párom nem volt hajlandó megvárni azt az 1-2 napot, fogta és elvitte. Az orvosnál kiderült, hogy műtétre van szükség, én mérges voltam magamra, hogy nem hoztam el. A dokit kérdeztem, azt mondta, ha várunk 1-2 napot akkor sem történt volna tragédia szerinte, de jobb, hogy elhozta a párom most. Este már mentem is érte, hazahoztam másnapra úgy emlékszem hogy mintha mi sem történt volna olyan jól volt.

Eltelt kb. 5 hónap, ismét rosszul lett, most is az volt a tünet, mint múltkor, csak most még volt mellette más baja is. Nehezebben vette a levegőt és remegett. Este volt már, én meg előtte pár nappal lázas voltam, a tünetek alapján ő is lázas lehetett. Én ilyenkor direkt nem szoktam bevenni gyógyszert, csak ha már nagyon magas a lázam, mert úgy tudom a magas testhőmérséklet segít legyőzni a kórokozókat. Mondtam a páromnak, hogy ne vigyük el most, mert ilyenkor horror árakat kérnek el azért is, ha csak köszönnek, ha nem lesz jobban reggelre akkor elvisszük a helyi állatorvoshoz. Reggelre megszűnt a hangos levegővétel és a remegés is, viszont az a probléma ami múltkor is probléma volt és az orvos tudta csak helyrehozni az nem szűnt meg, de úgy láttam, hogy javult az a probléma is. Azt még megjegyezném, hogy mikor most beteg volt, sajnos ez az összefüggés nem is realizálódott bennem, hogy most is az a baja mait múltkor csak orvosi segítséggel tudott legyőzni.

Sajnos kb. 2,5 nap után csendben meghalt az ágyában. Hatalmas bűntudat gyötör. Ma már másképp csinálnám, elvinném orvoshoz. Illetve mint mondtam, sokat dolgozom és fösvény vagyok, pénzem van, sajnos mégis ez lett a vége.

Tudni akarom külső szemmel idegenek milyennek tartanak mert valószínűleg az ismerőseim, barátaim, családom vagy nem akarnak megbántani vagy félnek megmondani az igazat.

Ha lehet így fogalmazni, akkor "védelmemben" még ezeket elmondanám:

- Tényleg őszintén, nagyon bánom, hogy nem vittem el orvoshoz, hogy nem vittem el kozmetikushoz, hogy olyan nagyon sokat voltam távol munka miatt, ha visszamehetnék az időben ezer százalék, hogy nem így csinálnám.

- Relatív, hogy kinek mi, de nem akarom elhinni, hogy én gonosz voltam vele, szerintem az a gonosz aki rosszat csinált, de újra megcsinálná azt a rosszat. Én már biztos nem így csinálnám. Nem élveztem, hogy szenved ott voltam vele, ölelgettem, simogattam, puszilgattam. Magamnak sem vettem meg szinte semmit, nem voltam önző, hogy nekem mindent, neki semmit.

- Kb. 2,5 napnyi rosszullét után halt meg, múltkor az orvos azt mondta, akkor sem lett volna tragédia, ha 3-4 nap után hozzuk csak el. (a tünet ugyanaz volt, ettől persze lehetett más baja) És én őszintén azt hittem, hogy jobban lesz, mert akkora javuláson ment keresztül, de csak a nagyon rosszból lett """"csak simán"""" rosszul, kevesebb problémával.

Köszönöm, hogy elolvastad.