Az öngyilkosság a kiút?

Elmesélem az egészet az elejétől.

Az a helyzet hogy én nagyon érzékeny lány vagyok és ha van egy legjobb barátnőm akkor elvárom tőle hogy mindent megosszon velem.kezdem.:4-en voltunk barátnők általánosba.Nekem volt egy legjobb barátnőm,meg egy másik lánynak volt legjobb barátnője és összeáltunk valahogy.

általános-ba 8 éven keresztül én voltam az a lány akit szivatni lehet én voltam a legszebb lánynak a barátnője.Most visszagondolva csak kihasznált engem.Aztán utána Átmentem először egy gimibe de ott nem bírtam a koránkelést mert egy másik városban van.Aztán átjöttem oda ahova a 4-es fogatból egy másik lány átjött.Mielőtt átmentem jóba lettünk ketten.Na szóval most hogy ittvagyok és neki lett egy barátja teljesen máshogy viselkedik velem.Nem mond el nekem semmit,szinte mindent úgy kell kihúzni belőlle.Ha megkérem hogy egy képet küldjön nekem át gépen akkor jön az hogy "jajjj de most nem tudok odaülni.blabla bla..."Mindenki őt imádja egyre több barátja lesz meg minden mert ő a cuki lány.Én pedig attól hogy ő kezd népszerűbb lenni én alsóbbrendűnek érzem magam nála.Meg mostanába mindenkinél.Nincs önbizalmam,nincsenek barátaim csak haverjaim,zárkózott vagyok,nem tudom milyen vagyok,nem jövök ki anyával olyan szinten elegem van már ebből hogy már a sok stressztől a fejem is fáj,anyát is le ku*rváztam meg ő is mondta hogy milyen hülye gyerek vagyok.tudom hogy nem szabadott volna ilyet mondani rá de nagyon frusztrált vagyok és nem tudom hogy levezetni.Minden reggel alig várom hogy haza érjek a suliból és egyedül lehessek.Midnen hétfőn azt várom hogy legyen már péntek és egyedül lehessek egész hétvégén ne bántson senki.Én egy roncs lettem.Nem vidít már fel szinte semmi,egyedül az éneklés maradt.Én ezt már nem bírom tovább.A mamám is azt mondta hogy "sajnos az ő unokája vagyok" Nem ért meg senki.Én ezt már egyedül nem bírom.Segítsetek mit tegyek????????