Férfiak! Szoktatok sírni? És ha igen, miért, milyen gyakran? Őszintén!

Rendszertelenül szoktam sírni pontosabban inkább csak bekönnyzek. kb.:11 éve sírtam igazán.

26f

Most 32 vok. Utoljára 8-10 éves koromban sírtam. Anyám kiölte belőlem. Egy párszor már próbáltam, erölködtem, de nem megy.

Aztán a féléves fiam halálakor ment egykicsit kétszer, de akkor is inkább csak erölködtem.

Úgyhogy világok omlanak össze bennem, közben póker arc.

A válasz írója 68%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 00:06

nagyon sajnálom! :(

Rendesen utoljára a nagymamám temetésén sírtam (13 éve).

Azóta nem sírtam, de többször elmorzsoltam néhány könnycseppet.

OFF:

@ 00:06-osnak:

Együttérzek némiképp veled, bár nem ugyanabban a dologban, de a személyiségemet nekem is sokáig ölték és az én nagyapám is amikor elment, az nagyon fájt. Nálam is van úgy, hogy pókerarcot vágok, de ezt időközben megtanultam szabályozni.

Ez benned egyfajta lelki gátlás, és mivel nem tudsz sírni, nem is igen megy lelkileg megtisztulni. A probléma tudat alatt keresendő, és amit édesanyád tett veled, még visszafordít6ó, tehát nem késő kinyitnod azt a kiskaput, amit képtelennek érzel magadban.

Ha úgy gondolod, hogy lelki segítségre szorulsz, keress meg nyugodtan >>priviben, és hivatkozz erre a topikra!

FEL A FEJJEL! ;-)

:ON

És most a témához:

Legutóbb januárban sírtam, amikor 1 hónap leforgása alatt 5 barátomat vesztettem el szakítás következtében -- köztük a 2 legeslegjobbat. 4 szakítás egyértelműen nem az én hibámból következett be, de két legeslegjobb közül az egyikben sajna volt szerepem úgyis, hogy akkor még nem tudtam róla. Ehhez az egyhez annyira kötődtem lelkileg, hogy annak elvesztése a padlóra küldött, éjszakákat sírtam át, annyira te7etlen és tanácstalan voltam, ill. idegileg kikészültem, depressziós voltam.

De sírtam akkor is, ha vmi, ami pozitív végkifejlettel kecsegtetett, önhibán kívül tragédiába csapott át, de zömmel akkor, amikor depressziós voltam.

Ált. akkor sírok, ha túlzottan nagy a nyomás rajtam, és már annyira nem bírom, majd ad valaki egy vállat, hogy kisírhassam magam rajta, akkor kiszakad belőlem, vagy mindent megpróbáltam, mégsem jön össze, és nincs segítségem a megoldásra. Ekkor te7etlennek érzem magam, ezért próbálok magamon így könnyíteni. De ilyenek évente úgy kb. 0-4 alkalommal vannak... do.Ob

Uakkor volt, hogy örömkönnyek jöttek, pl. amikor Londonban az utastársaim összedobtak nekem annyi pénzt 10pennysekből, hogy el tudtam menni megvalósítani egyik nagy vágyamat, miután azt látták, hogy gyerekfejjel elbőgöm magam azon, hogy minden feltétel adott lett volna, csak anyagilag volt túl drága és nem futotta volna ki a pénzemből, így le kellett volna mondanom a kisujjnyira lévő nagy vágyamtól, ők azonban annyira meghatottak ezen tettükkel, hogy a bánatkönnyeim örömkönnyekbe csaptak át. X-D

Életemben egyszer sírtam úgy igazából, de akkor 2-3 napig minden kihozta belőlem szinte, kész roncs voltam.

Meghalt a kutyám, aki gyerek korom óta mellettem volt.

El kellett altatni :(. Felhívtam az állatorvost, hogy nagyon elvan gyengülve és szeretném ha megkönnyítené a szenvedését. Csak másnap tudott kijönni. Hideg tél volt és a fagyos földbe nekem kellett megásni a sírját a kutyusnak :( Miközben csákányoztam a földet a kutyus még odajött hozzám nézte mit csinálok...

Utána egész éjszaka hallottam a kutya nyüszítését a fájdalmai miatt, eközben bennem volt a tudat hogy holnap már a sírban lesz. Szörnyű volt, egy szemet sem aludtam. Másnap végig mellette voltam, és szinte folyamatosan potyogtak a könnyeim...

Ezt leszámítva nem nagyon sírtam egész életemben.

A férfiaknak ritkán szakad el ennyire a cérna.