Szülők! Mitől mehet el egy 18 éves lány életkedve?

"mert az végülis mindenhová jó" -ezzel vigyázni kell, mert egy érzékeny művészléleknek nagyon nehéz, ha úgy kell ezt a döntést meghozni, hogy "abból megélni"-

Tehát most májusban? dönteni kéne.. lehet ám, ez nyomasztó a lelkének, és ez a baj..

18 éves vagyok. Válaszolhatok?

Életcélom az pont van, rengeteg! Kilátásom? Na az nincs!

Barátaim: Facebook kapcsolatok, 200-an felköszöntenek a születésnapomon, de amikor a nagymamám halálának évfordulója van, mindenki csak annyit mond a suliba, hogy "fáradt vagy?". Nem éppen csak indulás előtt 10x gondolkodtam, hogy leugrok a hídról.

Ez depresszió, elmondjam hány éve kísért? 8!

Az én drága, egyetlen édesanyám is belebetegedett! Nem tudta mi bajom, amikor pedig megtudta.. Olyan óriási teher lett a vállán, hogy ő is össze roppant alatta.

Megéri elmondani a szülőnek a problémám, ha tudom ő is össze roppan alatta?? MEG! De erről senki sem tájékoztatja a gyereket!!!

Nem úgy kell, hogy bemegyek hozzá, nyitott ajtóval és azt mondom, ha valami bánt, akkor mondd csak el!

Bemész hozzá, becsukod az ajtót, leülsz mellé megfogod szépen a kis fejecskéjét és magad mellé húzod, simogatod és öleled! Csendben!!! ÉS aztán egyszer csak elindul a zsilip, amit tudd sosem fogsz tudni elzárni!! A gyerek bármit mondd, neked azt a terhet viselned kell, komolyan kell venned! Bármilyen gyerekes problémával fordul feléd, véresen komolyan kell vedd!

Ezt nem havonta 1x kell eljátszani.. Hanem minden héten! A gyereknek szüksége van az ölelésre!! Bármennyire eltol magától, az csak a védekezés jele!!! Pedig másra nincs is szüksége.

Sosem voltam pszichimókusnál, pedig tudom óriási problémáim vannak!

Amikor jobb napom van is csak a világfájdalom látszódik az arcomon, teljesen elhanyagoltam önmagam, a szobám 100%-ban jellemzi a belsőmet. Undorító mocsadék ami itt van.

Konkrétan semmivel sem törődök, mindenre a legmegfelelőbb mondatom: "Leszarom" mindent, mindenkit. De ezt csak mondom, és mutatom. Legbelül hajjajj..

4 éve migrénem van, konkrétan egy üres faltól is idegrohamot tudnék kapni. A vérnyomásom olyan mint a hullámvasút. A bőrszínem megegyezik a kréta fehérrel, és tömöm magamba a fájdalom csillapítókat. Csupán ennyit tett velem az idegeskedés..

Többször gondoltam már öngyilkosságra, mint arra hogy milyen lehet boldogan élni.

Mitől mehet el egy lány életkedve?? Mindentől, bármitől. Embere válogatja! Függ társadalmi, etnikumi helyzettől, attól, hogy milyen fejlett érzelmileg, mik foglalkoztatják, milyen a családi élete stb.

Remélem tudtam segíteni!

18/L

# 9/14

tehát egyértelműen lerázott, mert nem bízik benned, nem vagy az érzelmi életének része. mit akarsz még? fogadd el, hogy már korábban elszúrtál valamit.

# 10/14

ami abban nyilvánul meg hogy elküld ha kérdezed :) érdekes fogalmaid vannak

megoldás:

pályaválasztási tanácsadás. az más dolog, hogy megélni akkor sem fog, sőt, a művészet szép dolog, de kenyeret nem lehet keresni vele. még más munkákból is nehéz kijönni.

tehát megoldás2:

irány külföld, és ott elvégezni egy egyetemet.

# 14/14

ezt a hozzászólást ajánlom mindenki figyelmébe, tanulságos. bár elég szomorú dolognak tartom hogy manapság a gyerekek nevelik a szülőket...

1 valamit viszont kijavítok: a fiúk nem biztos hogy annyira örülnek az ölelgetésnek. sőt, vannak lányok közt is, akiknek kellemetlen.

és ez még a jobbik eset. van amikor a szülő még a fáradságot se veszi, hogy foglalkozzon a gyerekkel akár havonta 1x, vagy ha próbál is, olyan szinten hátramaradott érzelmileg vagy értelmileg, mintha egy óvodás akarná megvigasztalni az anyukáját arról, hogy ne aggódjon a csekkek miatt... nagyon sok szülőn látom, hogy megrekedtek egy szinten, néha második kamaszkorukat élik.

és ha feltesszük hogy a szülővel minden oké, akkor sem tud segíteni egy kilátástalan élethelyzeten. ez ma magyarország 2011, ahol megeshet hogy orvosi phdval sem keresel annyit, mint ausztriában kukoricaszedéssel.