Annyira utálom magam! Miért nem vagyok jó semmiben?

Minden csak elhatározás kérdése.

Én már bölcsibe olyan jól rajzoltam, hogy el volt hülve mindenki aki látta a rajzaimat, hogy ezt egy bölcsis csinálta? (kb. mint egy általános iskolás)

Volt oviban egy olyan fiú csoporttársam, aki pedig nem is tudott igazán rajzolni. Én már sorba nyertem a pályázatokat oviban és általános suliban is. Tényleg volt 'tehetségem' hozzá.

De aztán műszaki középiskolába mentem, ahol a kutyát nem érdekelte, hogy én szépen rajzolok-e vagy csúnyán. Így figyelmem inkább a reál tárgyak felé fordítottam és elköteleztem magam a műszaki pálya mellett.

Az a srác pedig, aki nem tudott rajzolni, teljesen beleszeretett a fafaragásba, mint művészetbe és ő olyan pályára ment ahova bizony kellett a jó rajztudás. Ő addg csiszolgatta a képességét amíg tökéletesen nem ment a rajzolás mindkét(!) kézzel (tehát a ballal is ugyanolyan jól rajzol már mint a jobbal). Ő jelenleg is olyan felsőfokú iskolát végez, ahol ki tudd teljesedni a faragás és rajzolás iránt. Én pedig már nem rajzolok olyan jól mint régen. Mondjuk, hogy átlagnál egy kicsit jobb, de semmiképp sem kiemelkedő.

Én viszont a 'tehetségem' másra cseréltem. Én nem jeleskedtem matekban (majdnem megbuktam belőle) és kémiában. De a szakmám megkövetelte ezek pontos ismeretét. 15 évesen eldöntöttem, hogy én a szakmám egyik legnagyobb alakja leszek, majd tankönyvek szólnak rólam.

Mikor megvolt a cél, elkezdtem szépen megtenni a lépéseket, hogy majd eljussak oda, amiért küzdöttem.

Most én korrepetálom a szaktársaim 60%át kémiából, mert ők nem értik. Számomra meg tiszta, mint a boci boci tarka...

Az életben mit sem ért a tehetség, ha nem fejlesztjük azt. Aki a céltudatos és küzd azért jobb legyen, az lehet ,hogy nehezebb út, de a megszerzett képességek/tudás már a tied, és senki nem fogja elvenni.

Én eltékozoltam a tehetségem, mert nem éreztem úgy, hogy a rajzolás lenne az életem, és nem is bánom ,hogy ez így alakult. De sikereim vannak a szakmámban, több mint amennyi a szakomon lévő csoporttársaimnak összesen (1 kivételével), de én ezért küzdöttem, hogy egyszer a legjobb legyek majd az országban.

22/L

én is 14 vagyo és semmi hobbim nincs a világon... Pedig a sporton kívül én nagyjából mindenbúl jó vagyok. Jó dicsekvésnek hangzik, de valami csodálatosan rajzolok és mégsem szeretek. :(

Ezen kívül tehetséges vagyok zenében és utálom. Fogalmazni tudok, de nem szeretek. Tanulásban jó vagyok, de egyik tantárgyat sem kedvelem.

Én is nagyon sokáig így voltam, mint te. Semmi, de semmi nem érdkelt és akkor találtam egy jó könyvet, majd elkezdtem olvasni. Most már 4-5 hónapja rengeteget olvasok, és szinte semmi mást nem szeretek csinálni, egyet kivéve: Rájöttem, hogy rettenetesen jól szót tdok érteni az emberekkel. És az emberek hallgatnak rám... És ez jó érzés, mert meg tudom őket győzni, udok tanácsot adni. De hát ez nem számít hobbinak.

Ezenkívül lehet hobbi: Filmnézés, olvasás, zenehallgatás, esetleg fényképezés (most több nem jut eszembe), ezek olyanok, amikhez nem kell tehetség.

Egyébjént szerintem nincs olyan ember, aki semmiben sem jó, lehet, hogy te majd később fogod csak megtalálni. Lehet ez olyan is mint üzleti érzék, ember ismeret, humor, jó előadásmód... de ezekhez idő kell míg kialakulnak.