Nem vagyok beképzelt, a környezetem mégis annak tart, miért?

Nagyon nehezen nyílok meg embereknek, képtelen vagyok kimutatni a gyengeségemet, a sebezhetőségemet.. talán női hiúságnak is betudható. Gyerekkorom óta inkább vezető egyéniség voltam, mintsem követő, és sokan nem is gondolnák hogy mennyire érzékeny és törékeny is a lelkem, mert sohasem mutatom.. mindig mindenki erősnek lát, kritikusnak is nevezhetném magam és ami nem érdekel ahhoz abszolút nem érzek erőt hogy megcsináljam még akkor sem ha pl a tesitanár utasít.

Ezért már többször megkaptam hogy nagyképű és öntelt vagyok, de szerintem az alázat valami iránt nem egyenlő a teljes behódolással valaki felé . Valahogy nálam mindig csalódás a vége annak ha megnyílok és kedves, odafigyelő vagyok.. olyankor soha nem kapok viszonzást, csak elutasítást.. ezért vagyok ilyen. Az elutasítás után rendszerint "támadó állást" veszek fel a sajátmagam megvédése érdekében.. Van más is ilyen, aki esetleg megtudná mondani hogy bennem van a hiba és változnom kell, vagy pedig ez csak az alapvető környezet hibája ami mindenkit magaalá temet aki nem erős egyéniség? (mert hallottam hogy sosem vagy olyan rossz, mint mondják, hiszen mindenki magát szeretné a lehető legjobb pozícióban tudni-és ezt értem bárhogy, bármire-) talán nem kellene ennyire hallgatnom mások véleményére.. bár ezt csak én tudom hogy most is pl ezen töröm magam..