Aszociális vagyok? Jellemei illenek rám nagyjából (azért nagyjából mert a társadalmi életem azért nem 0).

Nem vagy antiszociális.

Gátlásos vagy és önbizalomhiányod van. Ezeken tudsz változtatni:)

Szerintem sincs veled semmi gond.

Félénk vagy, ennyi.

Próbálj meg a haverokkal még többet beszélgetni, hátha igazi barátokká válnak. Menjetek el úgy bulizni, hogy csak haverok vannak, senki más idegen, akkor majd fogsz tudni ott is poénkodni, nem csak ücsörögni.

Hozzátenném, hogy fiúk között nem igazán vannak mély beszélgetések, mint a lányoknál, nem lelkiznek, tehát a legtöbb fiúnak igazából csak haverjai vannak, tehát ilyen téren nem vagy lemaradva.

ha egy pszihomókust kérdeznél lehet hogy betegnek nyilvánítana és felírna 3 féle bogyót, de nincs ilyen éles határ a kettő közt.

sőt, szerintem a dolog ott kezdődik, hogy ha legalább vágysz rá, akkor nem is lehetsz igazán aszociális.

de elárulom, sokan vannak még így vele, és olyanokból is sok van, akik ez ellen színészkednek, vagy nem tudják, hogy nincsenek barátaik. sjnos ma egy olyan korban élünk, ahol szinte senkire sem lehet számítani, és nincs igazi szellemi együttlét, csak ökörködés, piálás, bulizás, de ha valami komoly téma jön, vagy segítség kellene, eltűnik mind a 100 örökigazbarát.

a lányokkal való kapcsolat is csak a szexről szól, mielőtt beleélnéd magad, hogy mély érzések, törődés, meg ilyesmik.

nyilván, ha lenne okod arra, hogy bízz másokban, és jól érezd magad velük, akkor nem zárkóznál el az emberektől.

persze azért szólok, hogy én magam sem vagyok igazán szociális ember, nekem is megvan az okom rá, de ez mindegy, csak tudd, hogy nem csak "optimisták" írkálnak ide.

egyesek azt mondják, hogy ezen csak változtatni kell, de őszintén, nem sok embert ismerek, aki ezen gyorsan változtatni tudna, pont azért, mert bármit megtenni fél. ezen szerintem csak az segíthet, ha van egy barát, vagy képes vagy arra magad is, hogy beleerőltesd magad ilyen közösségi dolgokba. el kell járni bulizni meg mindenhova, hogy új embereket ismerj meg. persze azt nem mondom, hogy ettől csak pozitív irányba változhatsz, mert az aszociális jellem nem csak önbizalomhiány kérdése.

én pl egyszerűen besokalltam a sok ostoba embertől, és már nem vagyok kíváncsi rájuk, pedig én is jártam közösségbe. sőt, még manapság is néha jól esne beszélgetni valakivel, de a fecsegést utálom, tehát ez az érzés lehet hogy benned marad, de közben tudom, hogy lehetetlen értelmes embereket találni ebben a világban. ezért túlzottan nem is fordítok energiát a kapcsolataimra, mert tudom, hogy úgyis minden elmúlik idővel, ezért nem is kötődök túlzottan az emberekhez. aki meg kapcsolatba lép veled, az valószínűleg akar is tőled valamit - az érdek mozgatja a az embereket, aztán ha megkapja, eltűnik.

az én megfigyeléseim szerint a társaságot általában a primitív dolgok tartják fenn, mint a szex, drogok, ökörködés, egymásnak megfelelés. nagyon kevés igazi barátság létezik, csak ezt rossz kimondanik, ezért sokan tagadják.

ráadásul szerintem az igazság az, hogy a problémádat értelmetlen is kibeszélni bárkinek, mert csak visszaél vele, jobb esetben nem érdekli. főleg, ha férfi vagy/leszel, hozzá kell szoknod, hogy semmit sem tesznek meg érted, mert nincs szép pofid és melleid, és a sikereidért sem fognak valószínűleg megdicsérni. az itt található kérdések 90%át is szétgyökérkedik, ha valaki segítséget kér, megy az oltogatás, meg a sablonos közhelyválaszok.

én azt vettem észre, ha valamit meg akarok oldani, akkor nekem kell kitalálni a módját, ha nem tudom megoldani, akkor meg bele kell törődni, mert tapasztalataim szerint úgysem tud segíteni senki. nem vagyok kíváncsi mások okoskodására, fikázására, hülyeségeire, de értelmetlen is elvárni hogy valakinek olyan fontos legyél, mint önmagadnak.

ha szerencsés leszel az életben, talán egyszer összefutsz egy ilyen emberrel, aki foglalkozik veled, jobb esetben ez egy ellenkező nemű személy, aki kielégíti a lelki és testi vágyaidat, de nagyon ritka az önzetlen viselkedés. ideigóráig bárki tudja tenni a szépet, de éveken keresztül kitartani melletted már kevésbé. mivel a női jellem eleve más, nem is látok sok esélyt arra, hogy egy férfi szellemileg kielégülést kapjon egy nőtől, a nők meg érzelmileg nem kapnak kielégülést egy férfitól. sablonos, de többségében ez a helyzet. és sokszor ösztönösen alkalmatlanok rá, mert a barátzónásokból sosem lesz pár, kivéve ha egy értelmes emberrel van dolgod, te3hát marad a jó öreg fiú barát+ lány szexpartner felállás. jobb esetben!

persze a történet az igényektől függően változhat.

még talán érdemes lenne próbálkoznod netes ismerkedéssel, mindenféle közösségi oldalon, esetleg idősebb férfiakkal barátságot kialakítani, hátha tanulsz tőlük valamit és épül a jellemed. persze jól válogasd meg, ki lesz a példaképed.

Hát most hogy így utánanéztem az aszociális jelentésének kétlem, hogy az lennél. Inkább azon a vonalon kellene elindulni, hogy introvertált vagy extrovertált vagy-e.

A legnagyobb különbség a kettő között, hogy az introvertált akkor töltődik fel, amikor egyedül van, az extrovertált pedig társaságban.

igen, a rohanó világban nincs helye azoknak, akiknek idő kell a kapcsolatokhoz. szerintem általában a lányok a 3-8. talákozó között már akarnak valami előrelépést, ha szimpatikus nekik a másik. ez jelenthet szexet is, vagy csak csókot, alkattól függően. vagyis eleve minden talákozást randinak vesznek (abból indulnak ki, hogy akarják e hogy a barátjuk legyél), és nem a másik megismerésének.

szerintem meg ahhoz, hogy valakit normálisabban kiismerj, kell egy pár hónap de legalább fél év. mert eleinte a szerelem elvakít, aztán meg kiderül, hogy az ártatlan kislány nem is annyira ártatlan, vagy talán nem is kislány... nagyon sok nő hazudik, hogy a szépet mutassa.

nem minden csak rajtad múlik, pont ezért marad odakint az elhatározás. ezért kell valaki, aki kényszerít rá.