Van még valaki, akinek nincsenek barátai?

Jelen. 22/F

Hol laksz?

Majdnem olyan, mintha én írtam volna. :)

28/N

Azt hiszem, itt többen félreértették a kérdést: nem ismerkedni akarok (ezért nem számít, hogy hol lakom, meg hasonlók), csak vélemények érdekelnek, meg hogy van-e még ilyen ember ezen az oldalon.

A mondatod első fele üti a második felét.Hogy is van ez?

Mi a célod azzal hogy van e ilyen ember az oldalon ha nem az a célod hogy ismerkedj.Ha azt kérdezted volna van e még ilyen ember a világon,avagy az országban amire te is sejted a választ akkor megértenélek.Ne haragudj de nekem picit kitalált íze van a kérdésednek.Persze véleménye mindenkinek van és szubjektív.

Kitalált is lehetne, de szerintem pont nem az. Mert hát ki talál ki ilyen kérdést? Aki kíváncsi mit mondanak egy önmagát szerencsétlennek, de legalábbis furcsának tartó emberre. Erre meg akkor kíváncsi valaki, ha.. nem? Namost idefigyelj, édes lányom, rubberjohn megmondja neked a tutit: nem vagy furcsa, csak azért, mert "mindenkinek van 1-2 barátja". Falnak megyek ettől. Gondolom itt az a kérdés, hogy miért is van veled, ami van. Ehhez viszont ahogy megannyiszor lenni szokott itt: túúl kevés az infóó. Ne is akard az elvárt kötelezőt vagy kötelező minimumot hozni. Ha van van, ha nincs nincs. Mármint barát, párkapcsolat, akármi. Bár a munkához is így lehetne állni.:) Az muszáj - az emberi kapcsolatok is 'muszáj', de ez a muszáj ne külső elvárás legyen, hanem belső igény. Van pár egyedfejlődési séma, illetve hozott tulajdonság, mik által előferdülhet jelen tényállás:

- ingerszegény, magányos gyerekkor

- túl buta vagy a környezetedhez

- sokkal okosabb vagy a környezetednél

- fogalmad sincs önmagadról (ezt nem azért emlegetem ennyit, mert nincs más szövegem, hanem tényleg rengeteg minden ebből, pontosabban ennek hiányából indul ki).

Kérdés még, hogy te hogyan érzed magad ebben az állapotban, csökkentett minőségűnek gondolod-e a magad létezését, akár magadban vizsgálódva, akár összevetve a többiekével. Valamilyen szintű közlésre mindenféleképpen szükség van, különben jönnek a betegségek. Nem biztos, hogy beszédben, lehet önkifejezésben is magad felé, alkotással, ami persze némiképp másik vetülete a dolognak, a szociális vonalat nem pótolja, de egyfajta kommunikáció önmagaddal, ami kell. Igazából mindkét típus kell. Olyanoknál is láttam ezt sokat, akik tartósan elszigeteltségben élnek, mondjuk munka nélkül, s ingerek szinte teljes hiányában az életritmusuk is lassú, céltalanná válik a lét, az egykedvűség veszi át az uralmat, így a többi ember - ha össze is futsz velük - totálisan érdektelennek lát, mert hát nem lehet veled miről beszélgetni veled, a problémák sem azonosak az eltérő fordulatszámból kifolyólag, így szeparálódhat könnyen el emberünk a világtól. S mivel tudjuk, hogy sz@rra csak sz@r jön, ezt a trendet megfordítani nemegyszer igen nehéz, a benne lévő egyenesen lehetetlennek ítéli meg a változtatást, valljuk meg, nem teljesen alaptalanul. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen visszautasítások, sikertelenségek - próbálkozás nélkül is begyűjthető ilyen élmény - az önbecsülést is rombolják, az ördögi kör tehát tökéletes.

Ezek általánosságok, kérdező, konkrétan veled kapcsolatban