Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Kamasz fiúk! Hogyan tudtátok...

Kamasz fiúk! Hogyan tudtátok elfogadni önmagatokat, ha valami súlyosabb testi hibátok van, amit nem lehet műtéttel sem korrigálni? 16/F

Figyelt kérdés

Sajnos van jó pár olyan testi hibám, melyeket semmiféle műtéttel nem lehet kijavítani, kamasz korban ez maga a pokol. Nagyon nem tudom magam elfogadni. :(

Előre is köszönöm a válaszokat!



2012. dec. 16. 17:58
1 2 3 4 5 6
 11/53 anonim ***** válasza:

szerintem ismerkedj sok emberrel és keress olyan értelmesebbeket akik szóbaállnak veled.


nick vujicic - annyira unalmas már ez a "motiválós" videó.

ha az emberek segítenek neked, úgy könnyű motiváltnak lenni. általában akik depressziósak lesznek vlaamiért, pont olyan emberek, akiket senki sem sajnál meg, és senki sem törődik velük.


"Úgy érzem kerülnek az emberek, egyesek szerint én nem fogadom el magam, azért nincs senkim. Nem tudom, talán igazuk van. "


marhaság, akik ezeket az okos tanácsokat adják, valahogy sosem mozgássérült vagy megtört életű emberek. hiába fogadod el magad 100x 1 nap, ha 100x beléd kötnek az utcán, hogy nézel ki vagy hogy jársz.

az emberek azért kerülnek mert felszínesek, a kapcsolataik is csak érdekekből épülnek fel. ha valaki nem szép és vonzó, akkor nem törődnek vele..


"Azok az egyesek akik azt állítják, hogy fogadd el magad, fingjuk sincs milyen lehet a helyedben élni."


erről beszélek


"Pusztán belegondolni is fájdalmas, hogy így kell egész életemben éljek, ebben a nyomorék, testnek nem nevezhető nem is tudom micsodában, és nem tudok ellene mit tenni.

Bele kell törődjek, de ez az ami nem megy. :("


amiket leírtál azok annyira nem durvák, talán a mellkas lehet problémás, de azokat ma már műtéttel meg lehet oldani, az más kérdés, hogy minden a pénztől függ...

de egyáltalán ne törődj bele ebbe. a fogakat lehet szabályozni, még akár 24 éves korban is, a dongaláb is kezelhető gyógytornával, súlyosabb esetben műtéttel, a kancsalság is műthető. az tény, hogy ezeknek ideális az elvégzése minél fiatalabban, de foglalkozz magaddal sokat, és keress valakit aki foglalkozik veled, mondatni szeretetet és törődést ad. nagy eséllyel hasonló emberek közt találod meg, érdemes ilyen téren keresgélni egyesületeket, vagy ilyesmi.

egyébként az emberi testben hatalmas energiák működnek, képes meggyógyítani önmagát a megfelelő kezelésekkel, szóval sose add fel a reményt, hogy "túl késő, nem lehet változtatni" meg ilyenek.


ha pl apróbb célokat tűzöl ki magadnak, akkor jobban értékelni fogod a sikert. keresned kell egy olyan hobbit is, ami fejleszt és élvezed csinálni. itt gondolok olyasmire, mint szájjal festők, vak festők, paralimpikonok.


ismerni kellene a családi anyagi háttered is ehhez, de mivel nem írtál róla semmit, ezzel most nem foglalkoztam.

itt van az internet, ami egy nagy lehetőség arra, hogy megismerj sokféle embert, beszélgess velük.

akár szívesen összefutnék is veled beszélgetni kicsit, vagy ilyesmi. bár enm hiszem hogy pont én lennék a megfelelő testi-lelki terapeuta :)

2013. márc. 3. 10:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/53 A kérdező kommentje:

Amit leírtál az 100%-ban igaz.

Szüleimnek nem igazán beszéltem erről a problémámról, mert nem akarom hogy azt érezzék, hogy én őket hibáztatom, illetve még nem igazán gondoltam bele, hogy hogyan is kezdjek hozzá elmondani(egyébként nem hibáztatom őket, isten ments, nem ők a hibásak, hogy ilyen problémákkal születtem).

Nővéremnek beszéltem először róla, aki meg is értette, hogy mi bajom van, igaz, neki is csak véletlenül. (azért, mert kiakasztott, hogy a pattanásaival vinnyog nap mint nap, ami alig látszik, én meg erre megjegyeztem, hogy "Örülj, hogy neked csak ezzel kell foglalkoznod")


A dongalábból (hála a jó istenkének, miért is ne) az egyik legrosszabb formát kaptam. Mindkét lábamra 5-5 műtét jutott, s ezeknek köszönhetően tudok ma járni.

Viszont gyógycipőt kell hordjak, ami nem teljesen probléma, mert ma már 10 millió fajta, alakú cipő van.

DE! - s itt a baj. Ezen akkor is meglátszik, hogy nem jókedvemből hordom. És nem vehetek fel akármilyen cipőt, amilyet szeretnék. Azért nem, mert kilóg belőle a sarkam, s ki esik a lábam a cipőből.

Nyáron nem merek felvenni rövidnadrágot, ha elmegyek itthonról, mert a sok gipszelésnek és műtétnek köszönhetően a lábszáram olyan vékony, és gyenge, mint egy verébnek, illetve a műtétek nyomai is látszanak rajta.


A kancsalság megoldódni látszik, ezzel is volt már 1 műtétem, most jön márciusban a következő, amivel talán első látásra hasonlítok majd egy normális emberre.


A mellkas az viszont még a lábamnál is jobban zavar, s azzal abszolút nem tudok mit kezdeni. Strandra nem igazán megyek el szívesen, mert rossz értelemben központba kerülök, és egyes embereknek nagyon vicces, meg "ó, néd' má' miaz ott" - kb ezt a reakciót olvasom le az emberek arcáról. És úgy bámulnak, mintha csak egy másik bolygóról jöttem volna.

Tény, hogy sajnos nagyon sokban különbözöm az egészséges emberi testtől, jóformán nincs ép végtagom, de ez még nem kellene okot adjon arra, hogy az emberek így viselkedjenek. Vagy tényleg ennyi IQ hiányos emberke van, hogy így fogják fel sokan?


Hobbim az van, több is, s mikor ezekkel foglalkozok, addig elfelejtem egy kicsit, hogy én más vagyok mint a környezetemben élők. A fotózás, és az időjárás az amivel ki tudok kapcsolni, ez nagyon sokat jelent nekem, s ezek nélkül végképp elveszett volnék, sport nekem szóba sem jöhet.


Ami azonban nagyon foglalkoztat, s irtózatosan izgat:

Hogy nem tudom, miként helyezkedek el majd az életben, hogy miként állnak majd hozzám később az emberek, hogy lesz e így munkám, családom, lesz e kiért, miért éljek.

És hogy mivel érdemeltem én azt ki, hogy így kellett világra jönnöm.


"ismerni kellene a családi anyagi háttered is ehhez, de mivel nem írtál róla semmit, ezzel most nem foglalkoztam"


Nos hát ezen a téren nem állunk fényesen, sajnos. Nagyon nem.


"akár szívesen összefutnék is veled beszélgetni kicsit, vagy ilyesmi.


ez nagyon sokat jelentett nekem, már csak azért is, mert neten keresztül, úgy hogy nem is ismerjük egymást, ilyet írni nagyon szép dolog, én legalábbis annak gondolom

ha az ismerkedést komolyan gondolod, állok elébe ;)


"bár enm hiszem hogy pont én lennék a megfelelő testi-lelki terapeuta :)"


Nem-e? :) Dehogynem, hiszen nagyon is jó, amit leírtál, nekem jól esett elolvasni mindazt, amit írtál, sokat jelentett... Köszönöm! :)

2013. márc. 3. 23:12
 13/53 anonim ***** válasza:

"(egyébként nem hibáztatom őket, isten ments, nem ők a hibásak, hogy ilyen problémákkal születtem). "


nem biztos.

de ha nem is, mindenképp ők tehetnek érted, vagy kellett volna tenniük fiatalkorodban.


"Nyáron nem merek felvenni rövidnadrágot, ha elmegyek itthonról, mert a sok gipszelésnek és műtétnek köszönhetően a lábszáram olyan vékony, és gyenge, mint egy verébnek, illetve a műtétek nyomai is látszanak rajta. "


edzened kell. a folyamatos gyógytorna szükséges lenne. tudom, hogy mozogni is enhezebb úgy, de midnen lehetőséget emg kell ragadni.


"A kancsalság megoldódni látszik, ezzel is volt már 1 műtétem, most jön márciusban a következő, amivel talán első látásra hasonlítok majd egy normális emberre. "


na látod, megy ez. tökéletes sosem leszel, talán nincs is olyan ember. örülj, hogy lehetőséged van ezekre a műtétekre, mert nagyon sokan nem jutnak el idáig sem.


"Vagy tényleg ennyi IQ hiányos emberke van, hogy így fogják fel sokan? "

igen - ez az igazság. főleg manapság nincs semmi együttérzés az emberekben. vannak kaiket csak azért kirekesztenek egy osztályból, mert vörös hajú. ez számtalan lehetőség hogy mások beléd rúgjanak. az emberek már csak ilyenek...

viszont a mellkasoddal is kellene kezdeni valamit. műtét, vagy ilyesmi, én hallottam ilyenekről, nem tudom mennyire drága vagy támogatják e. fontos, hogy sokat mozogj, mert idővel csak romlik minden.


"nem tudom, miként helyezkedek el majd az életben, hogy miként állnak majd hozzám később az emberek, hogy lesz e így munkám, családom, lesz e kiért, miért éljek.

És hogy mivel érdemeltem én azt ki, hogy így kellett világra jönnöm. "


ez sok más "egészséges" embernek is probléma. mostanában vannak megváltozott munkaképességű álláshirdetések, és ha érdekel, akkor tanulj földrajzot és meteorológiát. pont van 2 éved még arra hogy feltornázd a tanulmányi eredményed. próbálkozz földrajzi versenyeken indulni, hogy később előnyödre szolgáljon ha munkát keresel.

a lányok meg szeretik a sikeres fiúkat, ha kitartó vagy, azt biztos sokra fogják értékelni. viszont azt el kell fogadni hogy bombanőd sosem lesz. nekem pl van látássérült ismerősöm, ő egy duci lánnyal jött össze, de nagyon jólelkű lány. hisz egyikük sem tökéletes testileg, értelmetlen lenne többet elvárni másoktól, mint magadtól. mint mondtam lehet, hogy hasonló fiatalokkal is tudnál ismerkedni, és ott találsz egy lányt, aki megért majd.


hogy miért így jöttél világra, szerintem fölösleges kutatnod. mármint esetleg rájössz, ha érdekel a biológia, hogy mi minek a következménye. ha nagyon érdekel, tanulhatsz biológiát is, és tehetsz az ellen, hogy mások egészségesebbnek szülessenek. pl láttam a tvben egy törpe doktort, aki törpenövéssel foglalkozott, mert annyira érdekelte a saját sorsa. és ez jó dolog, mert segíthetsz hasonló embereken.

de sorson töprengeni értelmetlen, a világ nem igazságos, nem azért születtél ilyennek, mert te tettél valamit. vagy ha így is van, semmilyen bizonyítékot nem lehet előző életről meg ilyenekről szerezni, tehát inkább azon kell gondolkodnod, mit tehetsz a jövődért.


"Nos hát ezen a téren nem állunk fényesen, sajnos. Nagyon nem. "


akkor gondolom a műtétek nem saját pénzből mennek. talán érdemes lenne gyűjteni adományt, bár azt hsizem ma az emberek nem nagyon engedhetik meg, és sok halálos betegséggel küzdő van, akinek inkább adakoznak. utána kell járni, mit támogat az állam, talán van esélyed úgy.


"ha az ismerkedést komolyan gondolod, állok elébe ;) "


csak beszélgetést ajánlottam, ismerkedést nem biztosítok, mert eléggé különc ember vagyok, van jópár problémám nekem is az életben, tehát garantálni semmit sem tudok, arra sincs biztosíték, hogy feltétlenül jól kijönnénk egymással, szóval nem akarlak hamis álomba ringatni. másrészt eléggé kimerítő életem is van, így előre szólok, hogy nem biztos, hogy meg tudom adni azt, amire vágynál. társaság tudok lenni, "barát" valószínűleg sosem, és ezeknek nem sok köze van ahhoz, hogy ilyen problémáid vannak.

+ lakhelytől is függ, megoldható-e.


"Nem-e? :) Dehogynem, hiszen nagyon is jó, amit leírtál, nekem jól esett elolvasni mindazt, amit írtál, sokat jelentett... Köszönöm! :)"


szívesen, de én csak az igazságot írtam, nem szoktam hamis álmokat vetíteni. jó esélyeid vannak arra, hogy boldog lehess, de azért nagyon sokat kell tenned.

viszont ha átragadna rád a komplett világnézetem, az biztos nem tenne jót neked.

2013. márc. 4. 09:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/53 A kérdező kommentje:

"vagy kellett volna tenniük fiatalkorodban."


Amit tudtak, megtettek. Születésem után nem sokkal rögtön fel is vittek Pestre a Heim Pál kórházba, s hetente jártunk fel oda - azóta is járunk, már nem olyan gyakran persze.

Ott kezelnek mind a lábammal, mind a szememmel.


"edzened kell. a folyamatos gyógytorna szükséges lenne"


Gyógytornán voltam általános suliban 6-7 évig, illetve középsuliban 9-ben fél évig. 10. előtt, (múlt augusztusban) 1 hétig voltam bent a kórházban gyógytesin.

Bár az orvos szerint jelentősen javult így a lábam állapota, ám ettől nem igazán lett jobb kedvem. Miért?

Mert külső, jelentősen látható javulás itt aligha érhető már el, így emiatt nehezen tudok hozzákezdeni, nem igazán van ami megadja azt a kellő lendületet, hogy "én igen is belekezdjek". Szóval az a problémám, hogy sajnos akkor sem volna már olyan, mint más, egészséges embereké.


A szemműtétnek nagyon örültem, mert már régóta akartam. Látásommal semmi gond, ez csupán esztétikai műtét, de nekem rengeteget jelent. De sajnos ezt is jobban csak magamban tervezgettem, először még általánosban jött za ötlet, de végül nem lett belőle semmi. Aztán ahogy átkerültem középsuliba, úgy jobban elkezdett zakatolni az agyam ezen. Végül múltkor, mikor a kórházban voltunk édesanyámmal, akkor mondtam neki, hogy menjünk már el a szemészetre. S míg ő lement elintézni pár papírt, addig engem behívott a doktornő, s ezzel kezdtem neki.

Kérdezte, hogy mikorra szeretném, én azt mondtam neki, hogy amikor csak lehet, minél hamarabb.

Így még márciusra kaptam egy időpontot.

Ezek után madarat lehetett velem fogatni, hogy végre ismét sikerül elérni valami nagyobb dolgot, amivel szebb is lehetek.


"...viszont a mellkasoddal is kellene kezdeni valamit..."

hát ennek még nem is igazán néztem utána, pedig kellett volna, ezen a téren is szeretnék vmi javítást, mert ez különösen zavar, a lábamba már beletörődtem, hogy az sose lesz olyan, mint kellene, de talán itt még tudnék alakítani vmit...


"hogy miért így jöttél világra, szerintem fölösleges kutatnod"

ez igaz, csak az emberben felmerülnek ilyen kérdések, még ha nem is talál rá választ, főleg ha ilyenről van szó, ami kihat az egész élet alakulására is, főleg hogy ma már megkülönböztetnek mindenkit, legyen bármiről szó

Szóval ezért foglalkoztat az, hogy miért kell nekem jóval többet tennem azért, hogy ugyanúgy élhessek, mint más...


"akkor gondolom a műtétek nem saját pénzből mennek"

nem, természetesen ez szóba sem jöhet, sem most, sem régebben nem álltunk olyan jól anyagilag, hogy ezt szüleim finanszírozzák


"sok halálos betegséggel küzdő van, akinek inkább adakoznak."


igen, ez nekem is megfordult a fejembe, de pont emiatt, hogy másoknak az életéről van szó, így azt hiszem ezt inkább nem


"csak beszélgetést ajánlottam, ismerkedést nem biztosítok"

én sem arra gondoltam, hogy rögtön puszipajtások leszünk,

már az is nagyon jó esett, hogy ilyen megértő vagy, s hogy milyen jól meglátod az én helyzetemet, ritka az ilyen ember, szóval nem áll szándékomban erőltetni bármit is, ha úgy alakul, hogy beszélni tudnánk, nekem már az is nagyon jó volna


"szívesen, de én csak az igazságot írtam, nem szoktam hamis álmokat vetíteni."

Éppen ez az ami jól esett, hogy nem vaníliával bekent, üveggömbbe zárt csodákat, hanem az igazi tényeket írtad le, és nem csak úgy hozzám vágtad mindezt (mint ahogy mai lazasággal szoktak az emberek közölni bármit is), hanem részletesen, szépen leírtad.


S minden, amit írtál valóban igaz, s mondom, hálás vagyok, hogy még így neten keresztül is, hogy nem ismerjük a másik félt, szántál rám időt. Köszönöm!

2013. márc. 4. 17:32
 15/53 anonim ***** válasza:

"Szóval ezért foglalkoztat az, hogy miért kell nekem jóval többet tennem azért, hogy ugyanúgy élhessek, mint más... "


nem mondom hogy ne gondolkodj ezen, csak én arra jutottam, hogy fölsöleges. de az érzelmeid úgyis lekötnek, és minden nap ezen agyalsz, hogy neked miért nincs az ami másoknak "jár".

mondok neked megint valamit, ami lehet hogy jobb kedvre derít, de lehet hogy rosszabbra. a dolog kettős. ha amúgy is talákoznál velem akkor jobb ha sejted, milyen gondolkodású ember vagyok. ha nem, akkor lehet hazsnodra válik.

szóval szerintem te nagyon szerencsés ember vagy - tudom morbidul hangzik - de neked meg van a lehetőséged arra, hogy igazi barátokat szerezz. gondolj csak bele mekkora átok lehet leélni az életet bután, tele álbarátokkal mert gazdag vagy/szép/stb... aki így is foglalkozik veled, az valószínűleg nagyon erős és értékes ember. vannak ilyenek, még ha nagyon is ritka. csak ezekaz emberek rengeteget dolgoznak, és kevés energiájuk marad mindenkire. vannak akik szeretnek segíteni másokon és foglalkozni másokkal, akkor is, ha nem származik belőle hasznuk. az ilyen embereket kell keresned.

és ezt enm azért mondom, hogy elviselhetőbb legyen a világ - ez az igazság. aki látszólag szerencsés és gazdag embernek születik, azt veri a legnagyobb átok. általában ezeknek az embereknek esélyük sincs érzelmi intelligenciát "növeszteni" és boldog közösségben élni, mert az egész életük egy hazugság. te sem leszel feltétlenül boldog, de neked sokkal nagyobb esélyed van rá.


"már az is nagyon jó esett, hogy ilyen megértő vagy, s hogy milyen jól meglátod az én helyzetemet, ritka az ilyen ember, szóval nem áll szándékomban erőltetni bármit is, ha úgy alakul, hogy beszélni tudnánk, nekem már az is nagyon jó volna "


rendben, nekem az írásodból az jött le hogy nem pesti vagy, de szoktál járni erre, így lenne lehetőségünk találkozni. nem biztos, hogy amikor erre jársz, nekem megfelelő lenne a találkozó, ez a gyakoriságtól is függ. de én benne lennék. ha gonodolod privátban is megbeszélhetjük.

2013. márc. 4. 19:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/53 A kérdező kommentje:

"de az érzelmeid úgyis lekötnek, és minden nap ezen agyalsz, hogy neked miért nincs az ami másoknak "jár". "


Így van. Ha nem is mindig, de naponta elég sokszor köt le ez a dolog, s olyankor olyan szívfacsaró érzés jön rám, hogy néha a sírás határán találom magam. Egyik kommentemben írtam a következőt: "...nagy bánatot okozott a múltkori osztályfotózás, amikor megérkeztek a fotók, majdnem elsírtam magam, hogy uramisten, ennyire kilógok a sorból, a vak is meglátja, hogy mennyire nem hasonlítok egészséges társaimra" - nos lehet, hogy ez csak az én véleményem, mert az osztályban azért /legalábbis ezt veszem észre/ szeretnek.


"jobb ha sejted, milyen gondolkodású ember vagyok."


Az nem gond, sőt, nagyon is jó ha ilyen a gondolkodásod (gondolok itt a komment többi részére). Nem szereted a mellébeszélést, sokkal inkább a lényeget mondod, egyenesen, ami szerintem jó, főleg a mai világban.


"gondolj csak bele mekkora átok lehet leélni az életet bután, tele álbarátokkal mert gazdag vagy/szép/stb..."


Ebben 1000%-ban egyet értünk. Akkor inkább választom ezt az életet, ami most van, minthogy meglegyen bármim is, amit akarok, viszont a társadalom közben elforduljon tőlem, így több boldogság jut nekem, emberek vesznek körül, jó társaság, szóval ez már önmagában jó.



"rendben, nekem az írásodból az jött le hogy nem pesti vagy, de szoktál járni erre, így lenne lehetőségünk találkozni. nem biztos, hogy amikor erre jársz, nekem megfelelő lenne a találkozó, ez a gyakoriságtól is függ. de én benne lennék. ha gonodolod privátban is megbeszélhetjük."


Így van, nem pesti vagyok, de a kórház mellett havonta 1-2 alkalommal járok egy Pesthez közeli településre hétvégékre. Rendben! :)

2013. márc. 4. 21:33
 17/53 anonim ***** válasza:

"lehet, hogy ez csak az én véleményem, mert az osztályban azért /legalábbis ezt veszem észre/ szeretnek. "


akkor szerencsés vagy.

de feltételezem azért túlzottan nem keresik a társaságod, ha még mindig egyedül érzed magad, és senkinek sem tudod ezeket elmondani.


"Nem szereted a mellébeszélést, sokkal inkább a lényeget mondod, egyenesen, ami szerintem jó, főleg a mai világban. "


ez nem olyan biztos, azért egy halálos betegségben szenvedő embernek lehet hogy nem szívesen mondanám meg, hogy mi vár rá. vannak bizonyos emberek, akik megérdemlik az illúziót.

neked meg lehet mondani, mert a sok negatívum ellenére van lehetőséged pozitív dolgokra is. és mint látszik, az évek alatt sikereket is elértél.


"Így van, nem pesti vagyok, de a kórház mellett havonta 1-2 alkalommal járok egy Pesthez közeli településre hétvégékre. Rendben! :)"


mikor jársz erre legközelebb?

2013. márc. 5. 17:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/53 A kérdező kommentje:

"de feltételezem azért túlzottan nem keresik a társaságod"


Nem egészen így van. Nagyon jól elvagyok velük(az előző osztályom, általánosban volt olyan utálatos) éppen ma mondtam el nekik a műtétes dolgot, s nem volt semmi gond, sőt, az egyik osztálytársamat is műtötték ugyanez miatt a szemére, úgyhogy vele még részletesebben is el tudtam beszélgetni erről a dologról, meg rendesek is velem.


Csak én érzem úgy néha, hogy különc vagyok köztük, mert én vagyok az egyetlen akit ennyi rosszal áldott meg a jó isten (az osztályban), persze nem azt akarom, hogy másnak is legyen baja, hanem hogy nekem ne legyen. Talán annyi a problem, kissé nehéz belekezdenem abba, hogy elmondjam, hogy milyen betegségeim vannak.

Ettől függetlenül igyekszem mindig rendes lenni velük, és mindenben, amiben csak tudok, segítek nekik. (földrajzot általában én csinálom az osztálynak)

2013. márc. 5. 21:06
 19/53 anonim ***** válasza:
földrajzot általában én csinálom az osztálynak)->BIG BIG ERROR
2013. márc. 28. 11:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/53 anonim válasza:

Nem tudom, hogy még mennyire aktuális a kérdés, remélem minden oké Nálad! Nekem például az egyik lábam egy kicsit görbe, elálló füleim vannak, hozzáteszem lány vagyok... De attól, hogy neked még donga lábad van, nem vagy kisebb ember, mint a többi fiatal.

Fogd fel, hogy te egy egyéniség vagy! Amúgy mindenkinek van hibája, neked ez a másiknak meg az. Mindenkit lehet mindenért cikizni, aki meg ez alapján ítél meg, az mennyen a .....

Szóval csinálj inkább olyan dolgokat, amiket szeretsz hallgass zenét, nevess, olvass, vagy ami a hobbid. Ez miatt ne legyenek komplexusaid (amúgy nekem is voltak), mert nem éri meg! :)Akik meg szeretnek elfogadnak kisebb-nagyobb hibákkal is, engem is elfogadnak és hidd el, van akinek még nálunk is nagyobb hibái vannak!

2013. márc. 28. 15:45
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!