Abból nyerek önbizalmat, hogy másokat kevesebbnek tarthatok magamnál. Szarember lennék?
Nemrégiben tudatosult bennem, hogy nekem nem elég egyszerűen megütnöm az átlag szintjét, bőven le kell pipálnom azt, intelligensebbnek, egy adott feladatra alkalmasabbnak - egyszóval felsőbbrendűnek - kell éreznem magam, máskülönben a bányászbéka segge alatt fog vergődni az önbecslésem. Számomra ez a tudatalatti kód vált természetessé, mindig is úgy hittem, a többi ember sincs másképp ezzel, hisz egyéni hozzáállásomból kiindulva képtelen voltam elképzelni egy enyhébb, kevésbé egocentrikus érzetet hajhászó elvárást valakiben. Aztán kinyílt a szemem, vetettem egy alapos pillantást a külvilágra, s rá kellett döbbennem, egyesek magabiztossága még attól is fellegekig röpítő szárnyra kap, ha az illető bizonyítékot talál a képességei átlaghoz való felérhetőségére. Hogy ez mennyire őszintén jön elő belőlük, nem tudhatom, igazság szerint jelenpillanatban is azzal próbálom hitegetni magam, hogy teljesen normális ez a motiváció részemről. Ti mit gondoltok? Tehetnék valamit annak érdekében, hogy ez ne folytatódjon így? Mivel most csöppentem át egy csupa okos diákok alkotta gimnáziumi közösségbe, eléggé megzuhantam önértékelésileg.
14/L
válasza:Igen, részben otthonról hozott dolog ez, és ezen belül is rendkívül összetett. Sok kutatást végeztek már az emberi személyiség alapvonásainak eredetéről, de a mai napig nem sikerült tisztázni, mekkora hányada tudható be a genetikának. A felmenőim apám ágán mind-mind eminensként viselkednek, nagyra vannak magukkal, bőszen hangoztatják, hogy ők mennyivel a "pórnép" felett állnak. Ezalapján meglehet, hogy ez részint a véremben van, részint pedig eltanultam. Erre persze rátett pár lapáttal a sűrű dicséretek áradata, ők, a tanárok és mindenki a "kivételességemre" mutatott rá egészen kicsi koromtól fogva. Hogy őszinte legyek, egy idő után én is kezdtem figyelmes lenni a környezetem hiányosságaira, talán érthető módon. Nem tett nekem jót az agyonajnározás, felerősítette génjeimből származó alaptermészetemet, és attól tartok, már késő visszafordítani a réges-rég megindult folyamatot.
Köszönöm a választ!
válasza:Nem akarlak megbántani, de jó lenne tudatosítani magadban, hogy senkinél nem vagy több. Sajnos kaptál otthonról egy nagyon rossz mintát, amivel táplálják a mérhetetlen egójukat. Az én tapasztalatom az, hogy az ilyen emberek valóban többre jutnak az életben, de az igazi emberi értékekben elég gyengén állnak.
Persze jó dolog a szorgalom, nem azt mondom, de ha az a fő célod vele, hogy másoknál különbnek érezhesd magad, akkor nagyon nincs rendben se az értékrended, se az önbecsülésed.
Ja, és a válasz a kérdésedre: nem, nem vagy szarember. :)
Aki 14 évesen így fogalmaz, az valóban átlag feletti. Ez egy felnőtt ember fogalmazása.
Van olyan, hogy valaki átlag feletti, de jobb lenne, ha nem ez lenne az önértékelésed alapja.
Simán szerethető kell, hogy legyél különösebb teljesítmény nélkül is, aki mást mondott, az tévedett, illetve ő maga volt képtelen az igazi szeretetre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!