Szerintetek milyen előnyöm és hátrányom származhat abból, ha mindig mindenben első akarok lenni?

Kedves Kérdező!

Rendkívüli előnyökkel jár, ha mindig mindenben Te akarsz lenni az első. Néhányat megemlítenék.

Te lehetsz a Kiállítás Legszebb Tenyészkancája. Kapsz egy szép kupát és a képed ott lesz a Kistenyésztők lapja címlapján. Buliii!

Lehetsz a III. görcsönydobokai nagyotmondó verseny első díjazottja. A díjad egy aranyozott alumínium plecsni. Az alu igen drága a Melléktermék és Hulladékhasznosító Vállalat telephelyein. Felemelő.

Lehetsz a szovjet Hős város kitüntetés gazdája is, mint mondjuk Murmanszk. Egy csapatba kerülni Murmanszkkal és Volgográddal egy klassz dolog, ugye?

Tudod, az a bajom ezekkel -és egyéb versenyekkel- leginkább, hogy mások írják a szabályait, mások indítják mások céljainak az érdekében, miközben az én időm és energiám fecsérlődik el rá. Ha Te ennek tudatában vagy, és nem zavar, ám legyen, az én életem és az időm az ilyesmire túl értékes. Valószínűleg ezért nem voltam a Hónap dolgozója cím büszke birtokosa sose. Ciki, hogy kicsit se érzem magam vacakul emiatt?

Most érkeztünk el kérdésed sarkalatos pontjához. Te -javíts ki, ha tévedek- félre vagy tájékoztatva. Az Asperger-szindróma nem fogyatékosság... A leírás szerint:

"A fiatal korban hiperaktívnak, figyelemzavarosnak kikiáltott gyerekek valójában Asperger-szindrómások.

A szindróma általános jellemzője az átlagos vagy átlagon felüli intelligencia, a szegényes kommunikáció, gyenge kapcsolatteremtő készség, szemkontaktus kerülése, a szabályokhoz, a megszokott rutinhoz való görcsös ragaszkodás, a feszült idegállapot és/vagy depresszió, az aprólékos beszéd, az ingerek feldolgozásának nehézsége, a megtapadt gondolkodási sémák.

Az autisták és az Asperger-szindrómások merev belső szabályrendszerükhöz görcsösen ragaszkodnak, a közösségi lét íratlan szabályaival folyamatosan összeütközésbe kerülnek. A gyakori kudarcélmény a szindrómát árnyékként kíséri, ezért a nehéz időszakokban az érintettek fokozott támogatása lehet szükséges." Vagy, amit el tudok képzelni, Téged félrediagnosztizáltak.

Mi lenne, ha az átlagon felüli intelligenciádat nem az átlagos népesség erkölcsi hiányosságainak felhánytorgatására használnád? Játékelméletileg ez nem egy pozitív végkimenetelű meccs (őrájuk nem hat jól a Te szemrehányásod, Te meg hiába szósz gyöngyöt a disznók elé). Javaslom, nézz utána, volt-e olyan ember az Aspergeresek között, akinek az élete (nem a majmolása, hanem az elért eredményei) esetleg lenyűgöz Téged, hogy e kisszerű, érzelmi elszigeteltségbe igyekvő, morális tartásodat másokon is számon kérő viselkedéseden túlsegítsen Téged.

Tőlem persze lehetsz a Blokk leggyorsabb zacskóragasztója is, ha mérgedben agyonütöd azt, aki nem olyan produktív diákmunkás, mint Te (bár ezt az agyonütésesdit nem javaslom). Rajtad áll! Elég intelligensnek tűnsz az írásod alapján, hogy belásd a különbséget.

Üdv R.

szerintem elvonhatják egyes dolgok a figyelmed a még fontosabbakról, ha mindent akarsz.. nem véletlenül tartja a mondás is... sokat akar a szarka...

viszont, amíg nincs belőle hátrányod, hát sok szerencsét az élethez! :)