33 évesen ebben a helyzetben mi az, ami életben tartana Titeket? Hogyan oldanátok ezt meg?

Köszönöm szépen a válaszaitokat!

1., 4. Igen, angolul középfokon „beszélek” és épp azért nincs egy fillérem sem, mert az utolsó tartalékomat nem rég arra áldoztam, hogy kiköltözzek Angliába egy kisvárosba állást találni és ott letelepedni. Ha valaki nekem korábban azt mondja, hogy másfél hónap alatt úgy sem találok állást, hogy reggeltől estig állást keresek személyesen, interneten, 2 szomszéd városban, mindenhogy, ám nem találok…szóval ezt nem hittem volna el!! De így lett. Haza kellett jönnöm, mert elfogyott a pénzem. Mindez most volt idén. Ja és kint még a KFC-ből, Mekiből és a Tesco-ból is elutasítottak. No comment… Gondolom azért, mert nem volt olyan irányú gyakorlatom.

Amúgy ha lenne pénzem, újból nekivágnék külföldnek (csak nem Angliának!), de már nincs. És kezdőtőke nélkül sehová sem mehetek.

6. Egyetértek Veled is abban, hogy a legaljáról kezdjem. Bár hotelekben szobalánynak sem kellettem, de igaz: az itthoni Mekikben még nem próbálkoztam. Ha minden kötél szakad (vagyis úgy kb. most ), akkor ott is dolgoznék. Nem büdös nekem a munka.

3. Munkaügyi központ: igen, én is azt hittem, hogy megoldás lehet. Iksz időnként meg kell jelenni, az teljesen rendben van. De: bent az álláslehetőségekről tájékoztató faliújságok teljesen üresek, vagyis nincs állás. Kérdem az ott dolgozókat, akik megerősítenek ebben. Majd tanfolyamokról érdeklődöm: „Nincsenek tanfolyamok”. Így meg minek menjek oda, sőt: azt sem tudom már, hogy minek létezik az az intézmény, ha semmiben sem tudnak segíteni. Köszönöm szépen a jókívánságot!

7. Igen, a bébiszitterkedésre én is gondoltam. Hisz ahhoz kezdőtőke sem kell. Ám tudtommal csak huszonéveseket foglalkoztatnak au pair-ként. Ha tévedek és saját tapasztalatod alapján tudsz egy megbízható au pair ügynökséget ajánlani, akkor kérlek, írd meg.

Látom, a 2. válaszolót jól lepontoztátok, ám én őt is megértem! Bárcsak engem is kivágtak volna 18 évesen! Mert akkor az önállóságra, korábbi érésre késztetett volna! és igen: a vidámság. Egy vidám ember mindig vonzza az ellenkező nem képviselőit. :)

8. Köszönöm, teljesen igazad van! Épp azért mentem Angliába, mert kb. 200 helyre küldtem itthon önéletrajzot (pontos számot nem tudok, mert meguntam az e-mailek számolgatását). Az a 200 hely sajnos főként hotelek voltak. Személyesen is meglátogattam egy csomó hotelt Budapesten. Leráztak mindenféle sablon szöveggel…. Egyik helyen, azt mondtam: ok, nem vesznek fel, de itt szeretnék önöknél önkénteskedni 1 hónapig és az alatt eldönthetik, hogy szeretnének-e velem dolgozni, vagy sem. Erre a válasz: „Önkénteskedés? Jól hangzik (mindez cinikusan), de ha magát az alatt baleset érné munka közben itt, akkor mi lennénk a felelősök.” Eredmény: onnan is elutasítottak. A hotel nevét is leírhatom akár, csak most így első körben nem akartam égetni őket. Mert az a hozzáállás szerintem nagyfokú korlátoltságra vall!

Én hiába nézek ki jól, ha nincs kisugárzásom és a körülményeim miatt a legtöbbször olyan vagyok, mint aki citromba harapott.

Sokat sportolok (ami ingyen van :)), ám jelenleg az sem segít.

Köszönöm szépen a válaszaitokat! Írjon még nyugodtan, akinek van hozzáfűznivalója. :)

Kedves Utolsó (9.)! Azért ez már egy kicsit keményebb!!

És köszönöm szépen, de a „miért nem tettem ezt, vagy azt A MÚLTBAN másként?”- típusú kérdések a jelenlegi helyzetemen nem segítenek! Otthon ülni és siránkozni? Mit tudsz te rólam?! Mit tudsz te az életemről, az erőfeszítéseimről? A legkönnyebb a világon másokat bírálni, anélkül, hogy bármit is tudnánk az adott ember életéről. A fentiek csak felszínes infók rólam.

És igen, természetesen dolgoztam. Csak nem írtam le fent az életrajzomat.