33 évesen ebben a helyzetben mi az, ami életben tartana Titeket? Hogyan oldanátok ezt meg?
Szóval 33 éves diplomás vagyok és jelenleg munkám sincs már egy jó ideje. Álláskeresésnél mindig mindenhonnan elutasítanak, vagy épp nem válaszolnak. A szüleimmel élek (akikkel nem vagyok jóban), mivel albérletre sincs pénzem, bármennyire is szeretnék elköltözni. Esélyem sincs arra, hogy valaha egy saját lakásom legyen. Barátom nincs és nagyon rég volt utoljára. Amúgy szépnek mondott és jó alakú vagyok, nulla kisugárzással.
Sajnos olyan szakon diplomáztam még anno, ami egyáltalán nem érdekel és teljesen mást kellett volna tanulnom. Igen ám, de nem tudok másik diplomát szerezni, mert ahhoz is pénz kell, stb. És amit szeretnék, azt csak nappali tagozaton oktatják.
Barátaim nincsenek, mert magamnak való vagyok.
vagyis: jelenleg nincs semmi, ami örömet okozna az életben. Igen: ezekről mind-mind én tehetek. Tudom.
Öngyilkosságra sokszor gondoltam, de gyáva vagyok megtenni. És amúgy is inkább az életet választom és vele szeretnék szembenézni, de nem tudom, hogyan… Mert ez így nem élet.
Diplomásként a felszolgálói, vagy takarítói állásokra sem kellek, mert olyan irányú gyakorlat híján (legalábbis erre hivatkozva) elutasítanak.
Nyaralásról álmodni sem merek, mert ugyebár ahhoz is pénz kell.
Tavaly egy pasi csúnyán átvert, meg amúgy a többi ember is szereti ezt játszani velem. Ha az emberek megérzik a gyengeséget, akkor valami rejtélyes oknál fogva mindez arra sarkallja őket, hogy belém töröljék a lábukat.
Ti mit tennétek a helyemben? Hogyan oldanátok meg ezt a helyzetet lépésről lépésre? Mert én már nem látom a kiutat. Egyszerűen nem látom, értitek? Pedig sokáig „erős” maradtam és tartottam magam, de mostanság betelik az a bizonyos pohár. Normális válaszokat szeretnék! Okoskodó, kioktató ítélkező emberek kíméljenek! Köszönöm! Nem versenyt keseregni akarok itt senkivel, hanem megoldást találni! Tudom, hogy mindezért én vagyok a hibás, de ez nem segít!
Szia.
Teljesen átérzem a problémád. Én 13 év egyházi szolgálat után kerültem ki a "nagyvilágba" egy érettségivel. Gondolhatod, hogy sehová nem vettek fel dolgozni, mert nem volt szakmám, még egyházi intézménybe sem kellettem.
Aztán találtam egy Alapítványt, ahol dolgozhattam önkéntesként. 30.000 volt a fizetésem és egy havi Bp-i bérletjegy. Az Alapitvány neve Bárka, és Dunaharasztiban van. Közép súlyos értelmi fogyatékos fiatalok lakóotthonában voltam segítő. Könnyű és szép munka, szerintem mindig szükség van segitőkre, mivel nemzetközi alapítvány a világ minden részén van házuk, tehát külföldre is kijuthatsz, tripla önkéntes fizetést kapsz, mint otthon. Ha érdekel, írj privátot és segítek.
Engem a sérültek kigyógyítottak az önbizalom hiányból. :)
szerezz egy kutyát, ami szintén nem olcsó, de ha csak az alapokat adod meg neki (persze nem szeretetből), akkor azért nem kell rá túl sokat költeni. ő is rengeteg szeretetet fog adni és kutyasétáltatás közben sok embert megismerhetsz, hidd el, ha már valakivel 2-3 szót beszélgetsz (ami kutyás témákról nem lesz nehéz, az is fel tud dobni, hiszen több, mint ami most van...
menj el önkéntesnek, amíg nincs fizető állásod, ne szállodákba vagy éttermekbe, hanem olyan helyekre, ahol szívesen fogadnak önkénteseket (menhelyek, szociális intézmények), jót fog tenni a lelkednek, megismersz embereket és ki tudja milyen kapcsolatot alakíthatsz ott ki, akár még egy jó álláshoz, párkapcsolathoz, vagy baráthoz is hozzájuthatsz:)
menj el **s vagy reikis kezelésekre, ott ezen a problémádon sokat segíthetnek..igaz h nem ingyenes, de annyit fizetsz, amennyit akarsz, lehet az akár egy 500as is:)
** A védjegy jogtulajdonosa nem járult hozzá a szó használatához.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!