Öngyilkosság, van aki gondolt már rá komolyabban, mi tartja még itt mitől van elkeseredve? MÁS NE ÍRJON csak aki érintett!

Lehet elavult kommunikációs formának számít, de egy levlista is megfelelő lehetne.

[link]

Én vagyok itt az érintett, talán a leghosszabb ideig.

10 évesen még féltem a haláltól,

13 évesen összehaverkodtam vele (a gondolatával).

"Jöjjön, amikor megteheti, én nem fogok ellenállni, hagyom magam" - ezt határoztam el, és sose tértem el a gondolattól.

Fiatal koromban többször megpróbáltam. Nem sikerült, gyáva vagyok egy frontális átlépéshez.

Most itt állok az öregkor peremén, és a legnagyobb szomorúságomra élek. Mint sokszoros túlélő, szinte makkegészségesen. Hogy telt az életem, milyen vagyok?

Talán irigykedni fogtok a sorsomra?

Gyerekkoromban lúzer voltam, apám túl szigorúan nevelt, de semmi rendkívüli nem történt.

Hogy telt az életem?

Utáltam gyerek lenni, örültem, hogy felnőtt lettem.

Rossz volt fiatalnak lenni, szenvedtem a magánytól, nehezen találtam a páromat. Amikor megtaláltam, azután lettem igazából depressziós. Az önmegvalósítás lehetőségének hiánya, és a normális szex hiánya sodort bele. Még azt se tudtam, hogy depis vagyok, nem volt régen ennyire ismert a léte. A körzeti orvos, akinek elpanaszoltam az állapotomat, beutalt a kórházba, ahol 3 hetes inzulin kezelést kaptam. Életem legjobb 3 heteként tartom számon. Sajnos nem mertem többet ilyet kérni, pedig nagyon hasznos lett volna. Hízókúrának szánták, de hiába ettem meg mások étkét is, talán ha 4 kilót vettem magamra.

Életem során 33 évet dolgoztam jókedvűen kevés pénzért.

Máig dolgozom, még van pár év a nyugdíjig. A társaság jó, a helyszín príma, de az egészségem már nem megfelelő.

A lelki életem.

Amire a legtöbbet gondoltam az életemben, az a halál. Évtizedeken át naponta órákig gondolkodtam azon, hogyan halhatnék meg. Végre beláttam, hogy feleslegesen gondolkodom rajta, ha nincs merszem megtenni. Pedig csak egy mély lélegzetvétel mélyen a víz alatt, vagy a folyónak menni télvíz idején. Hiába mentem le a vízpartra.

Látjátok, itt ülök a gép előtt.

40 évesen elhatároztam, hogy feladom az önmegvalósításra törekvést, nem megy az nekem, és minden szabadidőmben csakis játszani fogok, erre törekszem. Ha terve van velem a sorsnak, majd szól, hogy most, ezért vagy életben.

Nem szólt eddig, én meg lassan mozgásképtelen öreg leszek, és úgy élhetek tovább. Az apám agyvérzése után 11 évig hánykolódott az ágyban a görcsök miatt. Hát kinek kell ilyen sors?

Mi okozott örömet az életben? A munkám változatos volt. Azzal nem volt gondom, de amint lehetett, rohantam haza, mert otthonülő típus vagyok. Ahogy mentem haza, kezd elfogyni az erőm, a legszívesebben leülnék, de nincs hová, és a fölső tudatom rángat haza. Hogyan lehet egy boldog házasságban depressziós valaki? 3 stramm gyereket neveltünk fel a feleségemmel. Egyedül én vagyok depis a szélesebb családban, legalábbis másról nem tudok.

Miért nem válok el, ha rosszul érzem magamat? 4* mentem világgá az évek folyamán, de a lábam hazavitt pár óra múlva. Észre sem vették (látszólag) a távollétemet.

Előfordult, hogy elmentem nyaralni egyedül (óriási bátorság részemről!). Egyetlen esetben a mátrai szellő elfújta a végtelenül rossz kedvemet. Sajnos soha máskor. A gondok bennem élnek. Ha tudnám, hogy segítene valami, megtenném, de már semmiben nem hiszek.

Milyen a környezetem? Gondos feleség, egymás iránti szeretetünkért mások irigyelnek. A munkahelyemen látszik a társaimon hogy örülnek nekem, mert én vagyok a legszorgalmasabb, és normális szeretettel beszélek mindenkivel. Az emberek többsége rossz körülmények között él. Miért én vagyok depis, és nem ők?

Mindegy, én a halált várom epekedve. Addig meg játszom és játszom, meg hallgatom a kedvenc zenéimet.

Köszönöm, hogy meghallgattatok.

varoszoba.hu - felesleges felkeresni, semmi okosat nem találtam.

lev-lista.hu - egymillió témaindítás, de öngyilkosok klubja nincs. Én sem hoztam létre, pedig pár éve gondolkodtam rajta.

öngyilkos.hu - létezik ilyen, egy keresztény oldal normális indítással 2009-ben, de senki nem szólt hozzá. Érdemes elolvasni annak, aki még menthető. Én nem érzem annak magamat, és Istenben nem tudok hinni. Én magam vagyok az, amikor játékot készítek. Vagyis beprogramozhatok egy szereplőt, hogy higgyen istenben, vagy ne.

Az előbbi mondatom ellenére lefekvés előtt hálát adok Istennek az eltelt napért, és kérem, hogy holnap is legyen a segítségemre. Azt vettem észre, hogy akkor jobban érzem magam, bár a bajoktól nem óv meg.

A hálaadásról tehát ne feledkezz meg!

Kedves kérdező, én egy filmet ajánlanék neked. Nagyon elgondolkodtató. A címe: Öngyilkosok szobája. Fent van Youtube-on is felirattal.

Igazából nekem nem voltak ilyen jellegű problémáim de ha egyszer még is csak ennyire magam alá kerülök megnézem ezt a filmet és biztos jobban érzem magam.

Gondolj csak bele... Sok olyan ember van aki élni akar de idő előtt meghal és az milyen önzőség ha te vagy bárki más csak úgy eldobná magától az életét ahelyett, hogy megpróbálná élvezni?

Szerezz barátokat! Nem nehéz. Bárhol meglehet ismerni számodra érdekes embereket. :)

Ne feledd: Az öngyilkosság gyávaság és önzőség. Kitartást neked!