Mit kéne tennem mielőtt idegileg összeroppanok?

Anyám állandóan úgy üvölt velem, mintha a szomszéd városban élnék hozzá képest, hazajön (este 6 és 8 között), eljátssza hogy minden rendben, majd a suliról kérdezősködik de akárhányszor előkerül ez a téma, olyan vita a vége, hogy az egész ház ettől zeng.

Olyanokat a fejemhez vág, nekem is fáj, de arra bele sem gondol, hogy ha akarnék úgy vissza tudnék vágni, hogy megsértődik és világgá megy. Nem fenyegetek, tudnék mondani dolgokat (igazságokat), amik annyira fájnának neki, hogy elhiteti magával és a családdal hogy nem úgy van.

Elegem van, hogy mindennap őt kell hallgatnom, próbáltam értelmes és alázatos lenni, de csak kihasználja és elismeri magát vele, hogy ő nem csinált semmit.

Apával is összekapnak állandóan és ott is minden egyes vitát ráken, semmiért nem vállalja, hogy igen, én voltam, hibáztam. Ilyen mondatot még nem hallottam tőle (bár apától se sokszor).

Alapvetően soha egyik szülőm se érti meg igazán, hogy nekem problémáim vannak a suliban és azon kívül is. A részletekről nem akarok beszélni, de a suli egyszerűen annyira nem megy, persze az elvárás, hogy osztályelső legyek (ami eleve lehetetlen, amíg a készségtárgyakat is osztályozzák és egy csomó más tárgy se megy - 5-ösre már egyik se).

Alsóban kitűnő voltam, azóta nekem ezt kell(ene) hozni, mert "képes vagyok rá". "Vagy nem" - mondom én, de ez senkit nem érdekel.

Lelkileg teljesen kivagyok. Sokkal jobban örülnék már a halálnak.

15/f