Szerintetek, ha valaki annyira maga alatt van már hosszú ideje, hogy semmiben nem leli örömét és már az öngyilkosságon gondolkodik, akkor "elfogadható" ha úgydönt kipróbálja a heroint?

A hernyó elveszi tőled ezt az életet és még a következőkre is csúnyán kihat.

Ha esetleg meg vagy keresztelve emlékezz és mond ellent a gonosznak már gondolati síkon is!

Amire gondolsz annak figyelmet/energiát adsz azt erősíted!

Őrt kell állni már a gondolatoknál is! Nincsenek következmény nélküli gondolatok, érzelmek és tettek!

csoki :)

T

Utolsó: ez nem törvényszerű, még a heroinnál sem.

Viszont.

A kérdező által leírt állapot kiváló melegágya a függőség kialakulásának. Ilyen állapotban bármire rá lehet szokni, ami egy kis örömet nyújt a lottózástól kezdve a maszturbáláson keresztül a kávéig.

A heroin nagyon addiktív szer. Nem törvényszerű a rászokás. A híd alatti junkie élet nem a drog hibája, hanem a júzeré (és esetleg a környezetéé).

Bármilyen szokásformáló szerről is legyen szó, a kérdező által lert lelki állapot a legrosszabb helyzet a kipróbálásra.

Az, hogy elfogadható-e, az a szó definíciójától függ.

Egészségügyi szempontból nem elfogadható. Mentálhigiénés szempontból sem.

Lehet-e azzal védekezni, hogy "azért szoktam rá, mert hűderosszvolt nekem"? Lehet. Ha így definiáljuk az elfogadhatóságot, akkor elfogadható.

De, van vesztenivalód: miután az depressziós-szuicid hangulatzavar nem túl jó alapja a pszichoaktív szerek fogyasztásának, igen könnyen romolhat tovább a helyzet. Olyan rejtett pszichés kórképek törhetnek a felszínre és eszkalálódhatnak, melyek a drog nélkül soha nem jöttek volna elő.

Egyértelműen azt mondom, hogy drogozni csak annak szabad, ha egyáltalán, aki kiegyensúlyozott, boldog, jókedvű, mindenki másnak csak nagy eséllyel ront a helyzetén.

"Csupán szeretne valami újat, valami igazán eget rengetőt."

Akkor lehet menni Afrikába kaját osztani, szociális munkát végezni, El Camino-t végigjárni, vagy bármi ilyesmit.