Volt már veletek olyan, hogy valakit sehogy sem tudtatok elfelejteni? Hogy egyszerűen nem tudtatok rajta túllépni?

Persze. Én az elején még buta voltam, mindenkinek a karjaiba bele szaladtam. Hátha majd elfeledtetik. De persze mindig vele hasonlítottam össze őket. Nyilván egyik se tartott sokáig és mind lerombolt. Ezután kezdtem az önfejlesztésbe, kihúztam magamat egy mély depresszióból. Az iskolára koncentráltam, meg akartam találni az utamat. Most szépen biztosan lépkedek előre. Ezalatt a 7 év alatt összeraktam magamat. Egy magabiztos, erős, okos nővé váltam. De ez a mai 20-as korosztálynak nem igazán imponál. Elvárják tőlem, hogy legyek buta, bárgyú, és gyenge, mert csak az üti meg a mai fiatal "nő" szintjét.

Néha elhiszem, hogy túlléptem rajta, hogy végre szabad vagyok. De aztán újra beletolakodik az életembe, megjelenik és mindennek vége. Újra ugyan ott tartok ahol az első napon. Ilyenkor hetekig, hónapokig vergődök.

Sose lett kimondottan vége. Egyszerűen nem szólt hozzám többé. Nem mondott semmit, évekig azért könyörögtem éjszakánként, hogy jelenjen meg a ház előtt és küldjön el valahova jó messzire. Mondja a szemembe mennyire utál.

Vagy álljon elém, és folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Vagy egyszerűen csak lássam, hogy jó helyen van. Lássam, hogy az a lány akit választott megérdemli.

Az akivel most van tönkre fogja tenni. És ahányszor megjelennek az életemben látom magam előtt a végkifejletet. Már most fáj.

Amikor hosszú ideig nem gondolok rá, észre se veszem, hogy valami hiányzik. Már megszoktam az egyedüllétet, és jól elvagyok magamban. Nem érdekel, ha egyedül maradok. Csak tudjam, hogy ő boldog, és beteljesült az élete. Nem hiszem, hogy valaha is túl tudnék lépni rajta, ha nekem szánta a sors, akkor egyszer úgy is közös lesz az utunk.

Sajnos nem tudok semmi jót tanácsolni. Úgymond.

Igazából kellett ez nekem, óriási jellemfejlődésen mentem keresztül. Rengeteg jó dolgot köszönhetek ennek a lehetetlen rossz helyzetnek. Tényleg csak a legfontosabb dolog hiányzik. Ő, vagy valaki, és pár év múlva a családalapítás. Így nem mondhatom magamat teljes embernek.